Húsvéti különkiadás

Mondanom sem kell a Castiellel lévő közös kis ébresztős akciónk eléggé nagy port vert az osztály azon társaságán, aki ott volt. Szerencsére mindenki kimondottan diszkrét volt, így a többiek fülében nem jutott el a dolog. Így is eléggé fájt tőle a fejem egy jó darabig. De inkább ugorjunk vissza egy kicsit.
A kis horror akciónak köszönhetően remekül megfáztam az erdőben, így az utána lévő hetet az ágynak dőlve, vagy éppen a kanapén ülve egy forró tea társaságában töltöttem. Faraitze "remek" ötletének hála még fél lábbal a sírban is táncot kellett tanítanom a többieknek. Hiszen mire valók a barátok, na meg persze a Skype is.  Ahogy láttam Castiel is kivetette magát az iskolából arra az egy hétre. Állítólag a szülei mondták, hogy a szerzett sebei miatt maradjon otthon. Valamiért volt egy olyan gyanúm, hogy ebben van némi turpisság.
-Na hogy van a halálos beteg? Hoztam neked valamit!- lépett ki a liftből Armin egy hatalmas dobozzal a kezében.
-Hogy-hogy egyedül? Csak nem tánc órákért jöttél?-néztem rá gúnyosan két orfújás közben, mire szegénykét kirázta a hideg.
-Szó sincs róla. Előbb vetem magam az orkok közé és dobom el a kardom, minthogy táncoljak.- fintorgott, majd letette elém a dobozt.- Na gyerünk bontsd ki és add ide az egyiket!- csillogott a szeme, én meg elkezdtem rosszat sejteni.
-Armin... Ezt nem! Túl sok!- kerekedett ki a szeme, mikor kihalásztam a dobozból egy komplett XBox360-at két konzollal.
-Hagyjad már! Van még onnan, ahonnan ez jött!- nevetett és mire kettőt pisloghattam volna már bekötötte a játékot a lapos tévémre és törökülésbe leült a földre.-Naaa gyere már! Le akarlak verni!- nyávogott, és nyújtogatta felém a fehér konzolt.
-De akkor én választok!- másztam ki az ágyból, majd a dobozban kezdtem kutakodni a játékok után. Mikor megláttam a játékot felcsillant a szemem, és Arminnak nyújtottam a lemezt.
-Ez most komoly? Left 4 Dead? Miért ezt? Utálom a zombikat!- vágott szenvedő ábrázatot, de én hajthatatlan voltam.
-Azt mondtad választhatok. Én ezt szeretném.- makacsoltam meg magam, mire nagyot sóhajtott. Amíg ő berakta a lemezt és a gépen megcsinálta az avatarokat addig én gondosan áttanulmányoztam a célpontokat. Boomer, Hunter, Smoker, Witch, Tank, Horda... Mikor megjelent az előzetes a képernyőn összeszorult a gyomrom és kezdtem az érezni, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet.
-Te meg mit csinálsz?- néztem rémülten Arminra, mikor felállt mellőlem és behúzta a sötétítő függönyt, hogy már csak a tévé filmje világította be a szobát.
-Ha már zombi, akkor adjuk meg a módját.- vigyorgott ördögien, mire nagyot nyeltem.
Értelem szerűen az első pályával kezdtük, de egy olyan negyed órába bele tellett, mire Armin magyarázatára meg tudtam jegyezni melyik gomb mire való...

***

Irdatlan hangos ajtó csapkodásra ébredtem ami a szoba ajtóm felől jött. Nyúzott fejjel másztam ki az ágyból, s mikor sikerült kinyitnom a fa darabot, egyszerre hárman döntöttek engem az ágyra.

-Boldog nyuszit!- kiáltotta Alexy, Viola és Rosa a fülembe, miközben maguk alá szorítottak.

-Szállj....szálljatok már le rólam!- leheltem ki magam, s közben próbáltam némi levegőt szívni a tüdőmben. Mikor végre lemásztak rólam, rémült tekintettel néztem a z ajtóban álló négy fiúra és Irisre.

-Kellemes húsvétot Mickie.- csókolt nekem kezet Lysander, és a plüss füleket látva a fején, akaratomon kívül is elkuncogtam magam.

-Mire ez a nagy felhajtás? -néztem körül értetlenül mikor Alexy egy csomagot nyomott a kezembe.

-Öltözz fel cukin. Ma csoki vadászatra megyünk. De siess, vagy különben a többi osztály elveszi előlünk az összeset!- tolt a gardróbom felé, de amikor ő is belépett, megtorpant.- Én itt akarok meghalni.- tátotta el a száját, mire elnevettem magam. A következő pillanatban valaki megragadta hátulról a pulóverét, úgy rántotta ki mellőlem a fiút és csapta be az ajtót. Kihalásztam a ruhákat és kiegészítőket a szatyorból és önkénytelenül is elnevettem magam. Gyorsan magamra kaptam a kantáros rövidnadrágot aminek a fenekére egy bojt volt varrva, a fehér rövid ujjút és a hajamhoz illó rózsaszín nyuszi füleket. Ferángattam a térdzoknit és a tornacsukámat és teljesen elszörnyedt arccal néztem bele a tükörbe. 

-Ez most komoly?- léptem ki, mire mindenkinek elégedett vigyor ült a képére.

-Mi van Playboy nyuszi?- lépett mögém Castiel, mikor indultunk kifelé, és megnyomkodta a felvarrt farkamat.

-Playboy nyuszi a...- emeltem pofonra a kezem, de most megfogta.

-Mica...Ha szabad-állt mellém Lysander jobbját nyújtva, amit készségesen fogadtam el.

-Köszönöm.- pihegtem, mikor már messzebb sétáltunk.

-Ez csak természetes. Nem lenne tanácsos, ha ketten indulnátok az erdőbe keresni.- nézett rám semleges tekintettel én meg csak zavartan bólogattam.

Mikor odaértünk az erős szélére az osztályfőnök már boldogan vigyorgott ránk.

-Ó, milyen csodás nap! Mi vagyunk az első osztály! Gyerünk gyerekek, gyorsan, szaporán!- terelgetett be minket az ösvényre, míg a többi osztályfőnök idegesen toporgott mellettünk.

Kettesével kellett bemennünk, mi Lysanderrel olyan középtájt haladtunk előre.

-Nagy vizet kavart a suliban az osztály kirándulás?- néztem egy idő után félve Lysanderre, aki éppen egy mókusoduból szedett ki egy csokitojást és a kezemben lévő kis kosárkába helyezte.

-Csak szűk körökben. De minden esetre meglepett minket a viselkedésed. Nem gondoltam volna ezt rólad.- nézett rám rosszallóan, bennem meg felment a pumpa.

-Mi az, hogy nem gondoltad ezt rólam? Én nem tettem az ég világon semmit!- csattantam ki, majd lekaptam egy csokoládé virágot egy bokorról.

-Még hogy semmit? Akkor mégis miért találtunk rátok a földön fetrengve?- emelte fel a hangját, amitől megrémültem. Sose láttam idegesnek Lysandert, és ezt a rémültséget ő is látta rajtam, ezért mély levegőt vett és fáradtan dörzsölni kezdte az orrnyergét.

-Mert a képébe vágtam a popcornt, aztán meg megharapta a kezem. Te tudhatnád a legjobban, hogy mennyire lobbanékony!

-Igen, lobbanékony! De emellett veszélyes is, és ő sok lenne neked.- nézett mélyen a szemembe, mire én nagyot nyeltem.

-Mit...ezt hogy érted?- dadogtam, mire Lysander nagyot sóhajtott és két kőre mutatott, amire leültetett minket.

-Nézd... Régen történt valami, ami megváltoztatta Castielt. Ne kérdezd, hogy mi, mert szavamat adtam Castielnek, hogy nem mondom el senkinek. Azóta nem önmaga, semmilyen téren. Főleg nem nő ügyileg. Nekik i csak játéknak számítanak, akit csak el lehet dobni. ÉS nem kedvesen játszik. Rosaval csupán meg akarunk téged védeni, és remélni, hogy mást szemel ki...

-MIÉRT? ENGEM MOST KISZEMELT? VAGY MIT AKARSZ EZZEL?- fakadtam ki és éreztem, ahogyan elkezdenek gyűlni a könnyeim, mire Lysander átölelt.

-Attól tartok igen. Csak arra kérlek, hogy ne adj neki lehetőséget, mert bajba kerülsz. Rosa rettenetesen fél, és tudod mekkorát tud ütni, ha akar. Nem akarom, hogy én is úgy nézzek ki mint Castiel a múltkor.- nyögött fel fájdalmasan, mire elröhögtem magam.

-Szóval te nem is engem, hanem a saját bőrödet akarod menteni.- hajoltam el tőle, mire ő is felnevetett.

-Khhm...- hallottuk meg magunk mellől a köhögést, és mikor odanéztünk egy vaku villant.

-Ó hogy el lesznek ettől ragadtatva a többiek.- vinnyogott Amber és a nevető palotapincsieivel együtt elindult a rengetegbe.

-Várjatok csak libuskáim!- ugrottam fel, és Amberék után futottam, majd megragadva a vállát, magam felé fordítottam.

-Eressz el te csitri!- emelte ráma  kezét, de Lysander megakadályozta, hogy megüssön.

-Na ide figyelj Amber. Add ide a telefonod, és akkor megmarad a kis titkod.- vigyorogtam rá ördögien, miközben Lysander még mindig tartotta.

-Miféle titkom?! Nem tudsz te rólam semmit!-sipákolt és közben minden szín kifutott az arcából.

-Khhmm..Dake..khhm..- köhögtem vigyorogva, Lysander meg elismerően bólintott. Amber arra a névre teljesen lefagyott és láttam, hogy a sírás határára került.

-Ezt még megkeserülöd!- vicsorgott lesütött szemekkel, majd a kezembe adta a telefonját. Gyorsan kitöröltem a  fényképet, majd vissza is nyújtottam neki, és azzal a lendülettel el is tűntek.

Lysanderrel még egy jó ideig keresgéltük az erdőben, és szép adag csokoládét össze gyűjtöttünk. Mikor már kezdett sötétedni megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni.

-Most mit csinálsz?- néztem rá értetlenül, s közben a szívem a torkomban dobogott.

-Ne kérdezz semmit, csak gyere.- nézett hátra, olyan nyugtató mosollyal, amitől minden félelmem elszállt.

Nem sétáltunk sokat és hangos zenére lettem figyelmes. Az erdőből kiérve egy kivilágított klubbot pillantottam meg, aminek ajtaja előtt már ott várakoztak a többiek.

-Maradj itt a lányokkal.- mosolygott aranyosan, majd a furcsa tekintetekkel ránk néző NAtanielhez és Castielhez lépett, akikkel el is tűnt az épület mögül.

-Micaaa! Gyere máááár!- ragadta meg Rosa és Iris két oldalról a karom és elkezdtek a tömeg felé húzni.

-Mi folyik itt?- kiáltottam, hiszen a zene dobhártya szaggatónak hatott.

-Húsvéti koncert! Nézd, ott vannak a fiúk!- kiáltott Rosaly majd hatalmas sikolyban tört ki a tömeggel együtt. Mikor a színpadra néztem a három fiú állt fenn teljesen átöltözve, a hangszerekhez állva és ülve. Kerek csillogó tekintettel néztem őket, kik folyton a mi kis társaságunkat figyelték. Nem kellett sok, hiszen rögtön az első szám a kedvencem volt. Castiel őrült gitár szólójára felpörögtem és én is tombolni kezdtem a lányokkal együtt. Hihetetlen élmény volt, hiszen már régen voltam koncerten.  

Mikor a fiúk lejöttek a színpadról a rajongók azonnal megrohamozták őket. Persze ők megadóan osztogatták az autogramjaikat, de aztán lerázták a lányokat és felénk vették az irányt.

-Na, hogy tetszett?- lihegte Nataniel, és kitörölte arcából vizes tincseit.

-Hihetetlenül ügyesek voltatok!- ugrottam a nyakukba boldogan mire legnagyobb meglepetésemre átöleltek és még Iris és Rosa is csatlakozott a csoportos öleléshez.

-Mica! Csinálj egy képet!- nyomta Iris a kezembe a gépét, és beállt a fiúk mellé. Mosolyogva nyomtam le a felvétel gombot. Az biztos, hogy nekik hála remek húsvétot zártunk.