Függöny ki én meg mint aki a halálán van nyúltam a fény felé, hogy el tudjam tüntetni, de túl messze volt, így egyenesen megcsókoltam a szőnyegem az ágyamból kiesve. Agatha csak a szemét forgatta a szenvedésemen majd hagyott még egy kicsit még jobban megvakulni és kiment a szobámból. Hunyorogva másztam ki az ágyból és indultam, hogy visszahúzzam a függönyöm, de valamin megakadt a szemem. Egy hatalmas fehér autó haladt el a házunk előtt megannyi szívecskés lufit húzva maga után. Néhány párocska mászkált kéz a kézben, a lánynál csokornyi virágok. Ekkor jutott csak el a tudatomig, hogy mit is ünnepel az emberiség a világ minden táján. Nyöszörögve indultam el a gardróbomba és úgy gondoltam, hogy engem akkor sem érdekel ez az egész, így egy sima nadrágot és sötétzöld pulóvert intéztem magamnak. Mikor csiga lassúsággal levonszoltam magam a konyhába csak akkor vettem észre, mennyire elnyújtottam a reggelem. Reggeli nélkül száguldottam ki, menet közben felkaptam a bőrdzsekim és sisakom, pattantam fel Motora. Muszáj hamarabb beérnem, mert nem akarok X-méterre parkolni a bejárat elől, de arra is ügyelnem, nehogy úgy járjak mint legutóbb. Már majdnem oda értem, mikor valaki oldalról rám dudált, majd mikor odakaptam a tekintetem az a démonfajzat vigyorgott rám, majd intett egyet, és elhúzott mellettem. Vicsorogva kapcsoltam rá és száguldottam utána, szinte versenyezve. Csak kevés hiányzott a parkolóig, mikor teljesen lehagytam. Röhögve mentem tovább, de ekkor láttam, hogy a diri éppen kiáll a parkolóból. Hirtelen tapostam a megálljba és fordultam oldalra így szép fékcsíkot húzva magam után. Szerencsére olyan egy méterrel a nénike előtt sikerült megállnom, aki vérben forgó szemekkel vizslatott rám utána.
- Maga huligán! Ha még egyszer meglátom az iskolám környékén, én a zsarukkal vitetem el! Takarodjon innen!- rikácsolt, mire mindenki ide figyelt.
- Elnézést asszonyom. Többé nem fordul elő. - dörmögtem elmélyített hangon a sisakom mögül, és közben erősen koncentráltam, nehogy elröhögjem magam. Ahhoz képest, hogy engem küldött el, ő húzta el a csíkot baromi gyorsan, én meg nem bírtam tovább és a kormányra fekve kezdtem el röhögni. Mikor észbe kaptam egy szőke sminkszörnyeteg állt előttem, kezeit maga elé téve, összenyomva a melleit, és próbált csábosan nézni, de attól még a nem létező reggelim is felkívánkozott.
- Szióka. Olyan menő volt, amit az előbb tettél. És ez a motor! Nincs kedved elvinni esetleg egy körre?- kezdte el megrebegtetni a szempilláit, én meg elkezdtem émelyegni.
- Amikor csak akarod, cica. Na és melyik sarkon szeretnéd kezdeni a műszakod?- mélyítettem el megint a hangom, mire ő meglepődött, majd olyan nevetésben tört ki, amit egy epilepsziás hiéna is megirigyelne.
-Ó, hogy te milyen viccike vagy! Talán ez egy Valentin napi csoda. - nyafogott, majd egy rúzsos csókot nyomott a sisakomra, mire csak egy hangos füttyszó szakította be szinte a dobhártyám. Mindketten oda fordultunk és az a vörös álldogált vigyorogva a motorja mellett a szabad parkolóhelyen.
- Te ősbunkó! Hord el magad, vagy legalább állj alrébb, hogy ne kelljen lejárnom a lábam!- kiáltottam, miután letéptem magamról a sisakom. Körülöttünk lévő emberek hangosan felhúztak, mire az előbbi szőkeségre néztem, aki eléggé megmagyarázhatatlan ábrázattal meredt rám.
- Mi az babám, talán valaki másra számítottál?- vigyorogtam rá ördögien, majd felpergettem a motort, és beálltam az igazgatónő helyére.
- Nem túl okos. - rázta a fejét a motorját támasztva, majd mellém állt, amíg bepakoltam az ülésem alá.
- Figyi. Majd én eldöntöm mi okos és mi nem. Meg aztán elment, ezért úgy veszem ez nem kell neki. Nem mellesleg ez nem az én motorom hanem valami macsó nőcsábászé. - fordítottam a fiú felé a bukósisakom rúzsfoltos felét, mire elfintorodott.
- Te tudod. - vonta meg a vállát, majd elindult a suli felé, de utána léptem.
- Hé! Miattad smárolta le a sisakom az a ribi, plusz reggelizni sem volt időm, mert siettem a helyért, amit szintúgy miattad nem szereztem meg. A minimum hogy legalább egy reggeli meghívással megkíméled a pénztárcám. - álltam el az útját a bejárati ajtóba, mögötte pár emberével együtt.
- Vacsorázni ne vigyelek?!- fonta karba a kezét sértődötten, kicsit megemelve a hangját.
-Kösz nem, nem vagyok egy valentinezős típus. - fintorogtam. - De egy sütit elfogadok. Lehetőleg csokis vagy meggyes. - mutattam a büfé felé,a mit előző nap már sikerült feltérképeznem Alexy jóvoltából.
- Sokkal jössz ezért!- szegezte nekem a mutató úját fenyegetően, majd kikerülve elindult a finomságok tárhelye felé. Követtem, de az épületbe érve úgy éreztem nem lesz sok étvágyam. Mindenfele szívecskék meg Kupidók szálldostak. Ami a legszebb volt az egészben, hogy előtte lévő nap ennek még egy halvány jelét sem láttam. Sokkosan megráztam a fejem, majd utána siettem. Szó nélkül előre tört a hosszú sorban. Rámutattam egy szívecske alakú csokis-meggyes piskótára, majd ő fizetett. A bent állók kerek szemekkel figyelték a jelenetet, én meg fülig érő szájjal vettem el a finomságom és boldogan ugrándozva mentem ki a kis helységből.
-Na most már örül a szád?- köpte oda nekem, de jelen állapotban hidegen hagyott, mert éppen tömtem a majmot.
- Ühhümm. - bólogattam teli szájjal. - Kéff’? – nyújtottam felé a fél szívet, majd elvette és egybe be is kapta. - Én úgy gondoltam, hogy törjél. - néztem rá reménytelen tekintettel.
- Mondtad?- pillantott vissza hasonló képen. - Na jó essünk túl a nyavajgáson, mert nincs kedvem később átélni. – állt meg előttem, zsebre tett kézzel majd nekitámaszkodott az egyik szekrénynek.
- Hee? Mi volt abban a sütiben?- néztem rá kerek szemekkel, majd hasonló beállást vettem fel.
- Tudod te. Valentin nap. Virágot a virágnak dumák. Megyünk e valahova délután kérlelések. Valami apró vackot követelő nyafogások. - nézett unalmasan, amit én nem tudtam mire vélni.
- És te ezt mégis honnan veszed, hogy majd pont én fogok neked udvarolni?- hajoltam bele a képébe szúrós tekintettel nézve. - Ostoba reklámfogás és felesleges felhajtás. A virágárusok és ajándékbódésok ünnepe, akik ezen a napon szedik meg magukat egy egész évre. Akiknek tényleg fontos a párjuk, azok nem csak ezen az egy napon mutatják ki. Menő butaság és felesleges pénzkidobás. Oké, kedves gesztus, de akkor se…- fintorogtam, majd messzebb húzódtam és faképnél hagytam.
A terembe érve Alexy vetett a nyakamba magát.
-Uhh…Alexy… Én nem szoktam…- nyöszörögtem, mire elengedett, és kissé rémült és egyben kérdő tekintettel nézett rám. Lepillantottam és a kezében egy díszes papír csomag volt. Nagyon reméltem, hogy nem…
-Semmi baj, akkor majd eljössz velem vásárolni, és majd ott veszel nekem valami cuki cuccot.- mosolygott elpirulva, majd átadta a szatyrot, megfogta a kezem, és elkezdett kifelé húzni az öltözőből.
-Állj már meg Ember!- rángattam a karját, de nagyon eltökélt volt. Végül bevonszolt a női öltözőbe és leültetett az egyik padra.
-Öltözz!- nézett rám szúrósan én meg elkerekedett tekintettel pislogtam vissza, majd kényelmesen hátra dőltem.
-Cöhh… És én még azt hittem a fiúkat szereted.- kezdtem el poénkodni, hátha felhúzom az agyát, mert az ilyen kijelentéseimnél általában békén hagynak. Alexy lesütötte a szemét és elpirult, bennem meg megállt az ütő.
-Reméltem,hogy rá jössz és nem nekem kell elmagyaráznom. – nézett rám félénken mosolyogva, én meg hirtelen nem tudtam mit szólni. Először sült el rosszul ez a poén, és leblokkoltam.
-Na jó, lásuk mit kaptam.- kezdtem el mosolyogva turkálni a zacskóba. Szerencsére Alexy feloldódott, és izgatottan ült le mellém. Elakadt a lélegzetem, mikor kihalásztam a cipőt és a pólót a szatyorkából. Szó nélkül a kékség nyakába vetettem magam, majd a parancsának megfelelően elkezdtem átöltözni. Rózsaszín csőtop, aminek a köldökénél volt egy vágás, meg egy hálós, rózsaszín magassarkú, persze ezekre mind rávettem a bőrdzsekim. Nagyon tetszett, és vidáman mosolyogva mentünk vissza a termünk felé. Hirtelen beleütköztem valakibe, és hátra akartam esni, de elkapta a karom és vissza rántott. Hiába a magassarkú, még így is fel kellett néznem a majd egy fejjel magasabb Lysanderre.
-Pardon.- húztam el a számat, mire elmosolyodott.
-Semmi baj. Amúgy meg…- nyújtott át egy tábla csokit.- Ez még téged illet.
-Nekem?- néztem kerek szemekkel a kedvenc csokimra, majd elvettem.- Merci.- mosolyogtam.- Amúgy honn tudtad, hogy francia vagyok?- húztam fel az egyik szemöldököm.
-Az akcentusodból. Meg csak találomra tettem egy próbát.- mosolygott, majd elment mellettünk és még hátra intett egyet.
A nap többi része, nem telt valami esemény dúsan. Mondhatni ki sem mentem a teremből, hiszen zavart a folyosón repkedő pelenkás angyalok látványa.
Suli után igyekeztem a motoromhoz, de hirtelen valaki kinyúlt és a hasam elé téve a kezét megállított.
-Mi a bánat ütött beléd?- néztem szúrós szemmel a szürke szempárba.
-Figyeld.- bökött a fejével kifele, ahol az igazgatónő idegesen ácsorgott a motorom mellett.
-Maguk ott! Jöjjenek csak ide!- szegezte ránk a mutató úját rikácsolva, mikor észrevett minket.
-Valami baj van asszonyom?- néztem rá ártatlan tekintettel.
-Igen! Az a reggeli huligán a helyemre parkolt! De esküszöm, hogy ha megtalálom, én a rendőrséggel vitetem el! Az ilyen ember mégis hogy képes magát férfinak nevezni?!- károgott, a vöröske meg elkezdett röhögni, de a végén már köhögésbe fojtotta el.-Maga meg mit nevet? Talán csak em az egyik cimborája az? Maga szokott ilyen semmirekellőkkel társulni!- rikácsolt a fiúra, aki csak védekezően feltette a kezét.
Reménytelen arccal figyeltem a dirit, aki beül a kocsijába és onnan figyelte a motorom. Kölyökkutyát megszégyenítő arccal néztem a fiúra.
-Mit akarsz?- vonta fel a szemöldökét, majd felült a járgányára.
-Lééécciii! Az a banya megkötötte a kezem.- kerekedett ki még jobban a tekintetem, mire előrecsuklott a feje.
-Jó csak fejezd be, mielőtt kiesik a szemed, és még utána a kórházba is nekem kell, hogy vigyelek.- fintorgott, majd felbőgette a motort. Vidáman ültem fel mögé, és először csak a motor hátuljába kapaszkodtam.
-Amúgy vöröske...-kezdtem volna, de megszakított.
-Mit vöröskézel? Van nevem is!- csattant ki és gyorsabbra kapcsolt, én meg átöleltem a derekát, úgy kapaszkodtam.
-És mi lenne az? Mert elárulni még nem árultad el.-öleltem át szorosabban, mert egyre gyorsabban ment, és sose szerettem utasként száguldozni.
-Castiel.- mondta, de a nagy szélben suttogásnak tűnt. Némán bólintottam és próbáltam kiélvezni a száguldást.
Nagyon tetszik! Várom a folytatást... ^^
VálaszTörlés