12.foszlány

A választás talán a legnehezebb kihivás a diákok életében az érettségi után a rangsorban. A sok szervezés, szórólap gyártás, tánc, az idióta jelölt felkészítése, a beszédre... És akkor még nem is mondtam a legjbbbat, ami sok esetben a döntő mérce szokott lenni. A választási videó. Ha ezt elcseszitek borult minden és már másképpen állnak a többiek a dolgaitokhoz. Természetesen az osztályom halálos nyugalommal ült a választások előtt egy hónappal a fenekén, hisz' ugy is mi nyerünk. Ez igaz is, hiszen a mi osztályunk a legközkedveltebb az iskolában, de attól még meg kell szilárdítani a hatalmat,nehogy az elvésszen.
Így történt, hogy egy kissebb gatyábarázás eredményeként, de mindenki össze dugta a fejét, össze tettük amink volt és nekiláttunk a kínkeserve forgatásnak. Az ötlet végtelenül egyszerű volt, csaképpen a megvalósítással akadtak problémák.
-Mi zavar annyira szépségem?-hallottam meg a doromboló hangot magam mellől miközben a konditeremben fetrendtem a jegyzeteimmel egy olyan izén állva, ami rezegteti a hasamban lévő izmokat.
-Ohh...Szia Dakota.- dörzsöltem meg két tenyeremmel az arcom, hogy magamhoz térjek. - A kampányunnkal vannak a bonyodalmak.-néztem rá meggyötört tekintettel, az ő arcán bezzeg a már megszokott csábos mosoly villogott.
-Rendelkezz velem.-tárta szét karjai és vettette hátra fejét szimpadias alázatosságal, mi már nevetésre késztetett.
-Bolond vagy.- ráztam meg a fejem nevetve, mire leült velem szembe majd megemelve az ölébe ültetett, amit eléggé furcsáltam.
-Dake papának mindent elmondhatsz. Amúgy is, én már egy csomó mocskos kis titkomba beavattalak, de tőled még alig hallottam valamit, pedig már milyen jól összemelegedtünk.-tette a combomra a kezét, amit én egy gyilkos pillantással viszonoztam, majd le is söpörtem magamról.
-Talán mert tudom, hogy Dakepapa megbízhatatlan ezáltal nincsenek nála biztonságban a titkaim?- néztem rá enyhén leszegve a fejem.
-Azért te sem vagy egy pap. Szép kis bajba kevertél a szőkénél. Most egy jó darabig letehetek róla.
-Ezt inkább meg kéne köszönnöd nekem. Inkább megmentettelek tőle. Nem értem hogy bírtál vele lenni, főleg...- nem tudtam befejezni, mert végigfutott rajtam a hideg, csak a gondolattól is, így inkább megpróbáltam más felé terelni a gondolataimat.
-Végig rád gondoltam.-dorombolta kellemes hangom, ami ismételten megnevettetett.
-Dake, Dake, Dake. Nem jöttél még rá, az itt eltöltött két hónapom alatt, hogy nálam az ilyesmik nem jönnek be?
-Azért mégis mindig elpirulsz egy kicsit.- nyomott egy puszit az arcomra, majd kirakott az öléből és elsétált egy éppen belépő fekete amazon felé az általános "Hello, a nevem Dake. Segítsek esetleg, megmozgatni a tagjaidat?" dumájával. Ekkor ugrott be valami, és akár pofátlanság, akár nem, szó nélkül a szőke fiú mellett termettem és karon ragadtam.
-Pardon. Elrabolnám egy percre az urat.-mosolyogtam aranyosan a lányra, akinek nagyon is tetszett Dakota közelsége, viszont az én felbukkanásom már kevésbé.
-Ez most komoly, hogy először elküldesz, utána meg elrabolsz? Ennyire megnyertelek?-virította meg perverz mosolyát, mire én felkacagtam.
-Nem. Segítség kéne. Gondolom sok haverod van, nem?
-De.
-Remek. Akkor megtennéd nekem, hogy majd egy adott időpontban összehívod őket és egy őrjöngő tömeget játszatok el. A kampány filmhez kéne.-néztem rá kiskutya szemekkel, mire ő közelebb lépett és megfogta a z arcom.
-Mit kapok érte?-nézett gonoszan a szemembe, mire nagyot sóhajtottam.
-Három alkalommal nem csaplak úgy pofán, hogy kirepül a fogad, ha le mersz taperolni.- vigyorogtam rá, és láthatóan ínyére volt a dolog, mivel röhögve összeborzolta a hajam és visszament az aznap esti nőcskéjéhez akinek nagy valószínűséggel még a nevét sem fogja tudni.

***

Senkinek nem kívánom az élményt, mikor megöl egy embert. Mikor egy idióta hülyéskedik és  a végén a rendőrségi fogdán töltöd az estét egy olyan személlyel,akit tényleg be kéne záratni, és tényleg át tudod érezni a szerepedet.
Telefon csörög, de mindketten csak nézzük. Végül Rosa nyúl felé és hetykén felveszi. Olyan más, mintha ruhát cseréltünk volna. Kívülálló szemeknek teljesen szokatlan, ám nekünk oly természetes.
-Tessék?-köpi bele tőle szokatlan stílusban közben a kezemben lévő pisztolyt nézegetve. Hallom a morajlást a telefonból, de nem igazán érdekel, csak unalmasan hátradöntöm a fejem a kanapén ülve. Egész rendesen berendezett kis fogda szoba, ahhoz képest...
-Akkor vigyél ki innen!-ordít bele a telefonban, majd kinyomja én ugyanúgy tatja a kezében.
-Nos?-fordítom felé fejem, hogy lássa várakozó tekintetem.
-Alexy kivisz minket.- neveti el magát, majd ő is hátradönt i a fejét.-Viszont az az átok fajzat nem had nyugodni. Valami vörös srácot elraboltak és ki kell szabadítanunk.- fintorog egyet én meg nevetve felnyögök.
-A tettest ismerjük, vagy még a felkutatását is nekünk kell csinálnunk?
-L.-szűkül össze a pupillája, én meg felkapom a fejét.
-Azt hittem azt az ügyet már lerendeztük.-vonom fel a szemöldököm, de ekkor kattan a zár, és egy őr lép be. Pimaszul elfordítom a fejem, a kezemben lévő micsodát nézegetve, amiről azt sem tudom micsoda, hiszen ott találtam a földön. Rosa nemes egyszerűséggel a fickóra néz a lehető leglekezőbben hiszen tudjuk, megszabadultunk és ez ellen az őr sem tehet semmit.

 -Mázlitok van.-morogja az ismeretlen fazon az orra alatt, s egy ideges mozdulattal végigsimít borostás arcán.

-Kifelé!-ordít egy ismerős hang a fülünkben elhelyezett kis hangszórón keresztül, mire mindketten hatalmasat ugrunk és lomhán elindulunk kifelé.-Na végre már! Mi tartott ennyi ideig?- tolja fel orrán besötétült okuláréját Faraize, mikor kiléptünk a rendőrség épületéből.
-Bocs főnök, kissé modortalanok odabenn.- bökök hátra az épület felé, majd a harisnya kötőmre visszacsatolom pisztolyom és mindenféle engedély nélkül vetem be magam Rosa utána  sötétített üveges modern terepjáróba.
-Itt az anyag!- mutat a fekete hajú kölyök a háta mögé fel sem nézve a regiment monitorból ami az autó fedett platójának oldalára van függesztve.
-Talán kicsit részletesebben, ha lehet?- húzza le a füléről Rosa a fejhallgatót, mire Armin duzzogva megfordul.
-A vöröskét L elrabolta és nem hajlandó elengedni. A feladat egyszerű. Behatoltok a hotelba, majd kihozzátok a srácot. Lehetőleg semmi feltünés!- az utolsó mondatnál jelentőségteljesen rám emeli tekintetét, mire én csak megadóan feltartom a kezem.
-Na és Viola meg Iris?- fürkészi az aktát Rosaly, majd átnyújtja nekem.
-Ők beépülnek. Már benn vannak a Hotelban szobaszerviz és liftes feladatot betöltve. Ha lehet, maradjanak is a szerepben.- szól hátra Alexy, majd vissza fordul a kormányhoz, immár az utat fürkészve.
Mikor megérkezett a kocsi Rosaval a teljes lelki nyugalmat megtestesítve szálltunk ki a kocsiból. s állítottuk be a füleseket amikben folyamatosan Armin eligazítását hallgattuk.
-Rendben csajok, akkor a helyzet a következő. Megtaláltam L-t és a kis csapatát, a 20.emeleten, de valami blokkolja a jelet, így nem tudom melyik szárnyban van. A kamerák alapján nincsenek sokan, csupán két-három őr lehet, no meg persze a nőcskék. Szóval mindent bele és sok szerencsét.-búgva a mikrofonba, mi meg határozottan bólintunk.
-Enyém a Keleti szárny, te menj nyugatra.- mondja Rosa teljesen közömbösen, majd belépve  nagy szárnyas ajtón szétválunk.
-Helyzet?-lépek be a liftbe s tekintetem magam előtt tartva beszélek a semmibe.
-Huszadik emelet. Hátsó szoba, balra. Három őr van plusz L.-mondja ugyan csak a semmibe Iris, majd hogy a liftes kamera ne lássa, a szoknyám zsebébe csúsztat pár mérgezett nyilat.
Némán lépek ki a liftből s indulok az említett ajtó felé.
-Mindjárt ott vagyok.-mondom bele a rejtett mikrofonba a nyakláncomban, majd lassítok lépteimen.
-Oké, kamerák kiiktatva.-hallom Armin hangját.
-Indulok hozzád.-szól Rosa, mire némán bólintok, habár ő nem látja. Látom, hogy nyílik az ajtó, így megbújok egy oszlop mögött. -Mica várj meg! Nélkülem be ne menj!-szól ismét, de én nem reagálok rá. A távozó lányok nyitva hagyják az ajtót, és ez megfelelő alkalom.
-Bocs Rose.- nyögöm, majd kinyomva a hangszóróját surranok be, mielőtt még az autómat ajtó becsukódna. Odabenn teljes a sötétség, csupán pár gyertya ég. Lépnék egyet, de a pirosan villódzó fények és sziréna megzavar és lefagyok.Lassú, ütemes, gúnyos tapsot hallok a szoba másik végéből, amit egy gonosz kacaj követ. Nem törődve a riasztórendszerrel közelebb haladok és megpillantom egy hatalmas trón székben a kis férget. Válla kellemesen remeg a nevetéstől elegáns ruhájában, fehér hajában szürke tincsei mint valami hercegnek állnak szépen rendezetten.
-Nocsak,nocsak,nocsak. Nem vagyunk elég elővigyázatosak?- ingatja kárörvendően a fejét, mire a kezem ökölbe szorul.
-Még mindig nem sikerült magadnak társat fognod Lys?-köpöm oda hetykén, a körülötte térdelő és ülő csajokra nézve, akik ekkor gyilkos pillantást vetnek felém.
-Ezt ugyanúgy kérdezhetném tőled is Kedvesem.- dorombol, mire jobbomról ideges ordítást hallok és felé kapom a fejem.-Ó, úgy látom a mi kis barátunk igen csak türelmetlen.-nézz a vörös hajú fiúra színpadias sajnálattal, de aztán ismételten csak elneveti magát.
-Akkor engedd el, és már itt sem vagyunk.
-Mica, Mica, Mica. Megtanulhattad volna már, hogy ez nem olyan könnyű.-néz rám, majd csettint egyet, és a sötétből előugrik két testőre. Kisebb harc folyamán sikerül egy egy nyíllal elkábítanom őket, de ekkor megreccsen a szoba padló és egy pisztoly kattanását hallom. Ösztönösen előrántom a fegyverem és lövök. A szőke fiú ekkor elordítja magát, és a földre esik.Fehér inge csupa vér lett, és nem mozdul.
-ÁLLJ!-ordítottam, mire a szobában megállt a levegő és mindenki a földön fekvő Natanielt nézte.-Castiel! Azt mondtad, ez vaktöltény!-ordítottam a már mellettem lévő fiúra, majd a földön fekvő Natanielhez siettem.-Nate! Nate, ne csináld ezt a baromságot!-fogtam a kezembe a fejét, majd elkezdtem szólongatni, miközben a könnyeim folyamatosan peregtek az arcára.-Kelj már fel ember! Ez kurvára nem vicces! A rohadt életbe is!- borulok a vérző mellkasára a sírástól fuldokolva. Ekkor két igazi biztonsági őr ront be a szobába és megpróbál az egyik felrángatni a földről de Catiel bemos neki egyet és az őr elesik. Most már Castiel is a földre került és a másik őr tartotta hátratörve karját, hogy ne szabaduljon. A társa feláll a földről, majd hozzám lép és felhúz Nataniel mellől. Mindenki lefagyva bámul ránk miközben a kamera még mindig veszi az eseményeket, ahogyan engem és Castielt kivezetnek a hotel szobából egyenesen az őrségre.
Senkinek nem kívánom az élményt, mikor megöl egy embert. Mikor egy idióta hülyéskedik és  a végén a rendőrségi fogdán töltöd az estét egy olyan személlyel,akit tényleg be kéne záratni, és tényleg át tudod érezni a szerepedet.