15.foszlány

-Rendeződjetek már!-ordította Faraize, miközben mindenki össze vissza futkosott a termünkben. Odakinn hatalmas volt a fennforgás, hiszen ma volt a választások napja.
Természetesen a kisfilmet és a táncot is sikerült immár BAJ NÉLKÜL megoldanunk, így ugyan kissé feszengve de büszkén álltunk a nagy nap elé.
-Pofátok lapos!-ordította el magát Castiel, mire mindenkibe beleszorult a szó, és leült a helyére az osztály főnökkel szembe. Amióta kiszabadultunk a cellából a vöröske kissé megváltozott. Lehet csak nekem volt fura, mert a többieknek úgy tűnt, teljesen normális. A bunkózása az egekbe szökött, mi is gyakorlatilag csak a forgatásokkor beszéltünk egymással akkor sem a legbarátságosabb hangnemben. Fáj bevallani, de valahol hiányzok az a viccelődős mindenlébenkanáll feje.
-Köszönöm Castiel!-sóhajtott nagyot az osztály főnök, majd dörzsölgetni kezdte az orrnyergét.- Mint látjátok a terem nincs a legjobb állapotában, és elektronikus tábla hiányába nem tudjuk megnézni a kis filmeket. Kérlek titeket, hogy rendeződjetek ötös csapatokba, és kérezkedjetek be a különböző termekbe.
-Ahogyan ezt kimondta hamar összeálltak a csapatok. Rosaly rögtön megragadott, majd csatlakozott hozzánk a zenész duó is, így indultunk meg a legközelebbi kilencedikes terem felé. Mikor beléptünk pont a mi filmünk ment, gy csöndesen letelepedtünk a földre, onnan nézve a filmet.
*Kisfilm folytatódik*
Ösztönösen előrántom a fegyverem és lövök. A szőke fiú torkát néma sikoly hagyja el, miközben lassítva zuhan a földre. L-re pillantok, aki haragos tekintettel rohan el egy hátul kialakított szobába. A vöröshajú fiúhoz megyek, akinek arcát kötés fedi. Hallom, ahogyan Rosa szól a fejhallgatóba, majd beront az ajtón és rám való idegességében lerendezi a felkelni akaró őröket.
-Minden rendben. Eljuttatom még időben.- hámozom le róla a kezére feszített kötelet. Ahogyan az utolsó fonál is lekerül róla feláll, majd megragadja a kezem és elkezd velem kifelé futni. 
-Utánuk!-kiáltja L, majd Rosaly szól, hogy feltartja őket. A fiúval berohanunk a liftbe. Odabenn teljesen nyugodt a levegő, csak a fáradt szuszogásunk és a lágy lift zene szól. Ránézek az arcára, de azt kötés fedi, így csak a szürke szempár néz rám. Amint kinyílt az ajtó ismételten futásnak eredünk, hiszen a két kapucnis alak (Armin,Alexy) már a nyomunkban van a lépcsőnek köszönhetően.
-Erre!-szól a vöröske , majd éles kanyart véve elhúz a hátsó bejárat felé. NewYork utcáin szaladva az idő csak egy fogalom. Az épületek és kivilágított boltok mintha csak felgyorsultunk volna suhannak el mellettünk. Mindeközben az állatok és emberek teljesen megfagynak utat adva menekülésünknek. A park fái biztonságot és rejtek helyet nyújtottak futamunknak. Mikor már úgy tűnik itt a vég, az iskola épülete lesz látható. Berohanva egyenesen az udvarra néző erkélyhez vesszük az irányt. Kilépve egy hatalmas tömeg fogad minket éljenezve.
-A nyertes Castiel!-szólal meg őrjöngve a bemondó hangja. Mindenfele lufikat engednek fel és színes lámpák tömkelege villózik egyenesen ránk szegeződve. Castiel letépve arcáról a maszkot maga mellé húz, mint "megmentőjét" úgy tűrve, hogy fotózzák és ünnepelje őt a tömeg.

*Kisfilm vége(stáb lista)*

-Még mindig nem tudom, hogyan hoztad össze a tömeget.-hajolt hozzám Lysander a fülembe suttogva, mire csak elkuncogtam magam.
Ekkor a kilencedikesek őrölt tapsban törtek ki, a lányok elolvadtak a fiúk alakításától. Mind a négyen felálltunk és meghajoltunk. Már indultunk volna kifele, mert nem túlzottan érdekelt minket a többi osztály alkotása, mikor Rosa visszarántott.
-Ááááá! Most jönnek a legjobbak!-sikított, mikor a stáb lista után megjelent a "BAKIPARÁDÉ" felirat.
-Ugye nem?-pihegtem, majd lerogytam barátnőm mellé és kerek szemekkel kezdtem el nézni a képernyőt.

Természetesen itt minden létező marhaságunkat levettették, például a folytonos röhögéseket, vagy mikor a kamionba szállva Armin nem a megadott képet nézi, hanem valami játékkal szórakozik, mi meg ott állunk mögötte. Majd jött amitől a legjobban féltem. Végigvitték, ahogyan a baleset után kivezetnek engem. Azt hittem itt vége lesz. De nem. Nathaniel felült, és a kamerába mutatta a nagyujját, majd akik tudták mi ez az egész elkezdtek nevetni. Ekkor egy hatalmasat belevágtam az akkor is nevető Nathanielbe, aki fájdalmasan feljajdult, majd bocsánat kérő bociszemekkel nézett rám. Mondjuk az utána lévők már felvidítottak, hiszen a liftbe az egy egy köhögés közben volt, hogy Castiel majdnem megfulladt mert félrenyelt, vagy futás közben Alexynek lecsúszott a kapucnia a fejéről és mikor visszatette véletlenül nekirohant egy közlekedési tábla oszlopnak. (Megjegyzem, az oszlop utána elferdült, szóval gyorsan el kellett hagynunk a helyszínt)

Mikor elfutott a VÉGE felirat még nagyobb éljenzés tört ki az osztályteremben, és már nyugodt szívvel hagyhattuk el a kis gólyákat visszatérni a keserves teendőinkhez.

Mikor a terembe értünk már mindenki ott volt rajtuk az egyen pólónk. Nem volt valami fantáziadús, de a mi inditottunknak tökéletesen jellemezte. A piros póló elején a Winged Skull logója volt, amiről Castiel nem volt hajlandó lemondani, a hátulján pedig a 11.B felirat, valamint alatta a kereszt/becenevünk. 

De még csak ezután kezdődött a java. Mikor mindenki befejezte a kisfilmeket, csak aztán következett a jelöltek közötti verseny. Mi az erkély alatt állva szurkoltunk Castielnek, akit előtte persze rendesen felkészítettünk, hiszen a többiek az elmúlt évek alapján tudták, hogy milyen kaliberű kérdések lesznek. Olyan fura feladványok voltak, mint például hány ablaka van az iskolának, melyik tanár dohányzik és milyet szív, vagy mennyibe kerül egy szendvics meg egy kóla a büfében. Én mondjuk egyikre sem tudtam volna a választ, de a jelöltek igen.
-Akkor most minden osztályból kérünk egy jó kis rajzost a következő feladatra!-hangzott a bemondó, mikor egy kezet éreztem a vállamon és hátrarántott majd elkezdett az ajtó felé tolni, egészen az erkély bejáratáig. A döbbenettől mukkanni sem bírtam, csak kerek szemekkel meredtem az elsétáló Lysanderre, ami küldött felém egy bíztató mosolyt.
-A feladat a következő! A lisztet és ezeket a festékeket használva kell gyönyörűséges herceg kisasszonnyá varázsolnotok a saját jelöltötöket.(Mindegyik fiú volt) Csupán három perc áll rendelkezésetekre. Rajta!- amint megszólalt a duda Castiel elé léptem.
-Csukd be a szemed és fogd hátra a hajad!- parancsoltam, majd lehajoltam a lisztes tálért.
-Mi?- szorította össze a szemét és épp, hogy csak hátra tudta simítani a haját, de én már két tenyérrel nyomtam a lisztet az arcába elkenve rajza azt ezzel teljesen fehérré varázsolva. -Tartsad!-szóltam rá, mikor köhögni kezdett a liszttől.
-Na..kkhhm...mond meg, hogy..basszus khh... mit csináljak!- morgott csukott szemekkel, de azért tartotta a haját. Pillanatok alatt gyönyörű rózsaszín pírt festettem az arcára, kihúztam erősen pirossal az ajkait, majd már csak az utolsó simításokat végeztem a fekete szem kontúrral, mikor megszólalt a duda. Büszkén vigyorogtam az idegesen morgó, mégis tudatlanul pislogó fiúra. A vég eredményképpen mindenki megkapta a maximum pontot, de én oltári jót nevettem a fiún, és még közös képünk is készült mielőtt még lemoshatta volna az arcát, legnagyobb bánatomra. Brühühü...

Mikor minden hacacárénak vége lett és a diákok tele ették és itták magukat mindenfélével addig a DÖK tagok megszámolták a már korábban leadott szavazatokat. Mindenki izgatottan toporgott az erkély alatt, miközben a jelöltek felsorakoztak.
-Szóval...-kezdte a bejelentő.-Az idei év diák igazgató nyertese...-húzta tovább az idegeinket.-Aki megkapja az iskola kulcsát.-komolyan mondom, itt már azt hittem megtébolyulok.-Castiel!-ordította el magát végül, mire hatalmas üdvrivalgás tört ki. Castiel vigyorogva vette át a kulcsot, de ez még nem volt minden.
-Gratulálok! Az iskola kulcs mellé ti nyertétek meg az egy hetes csereosztály programot a Párizsi testvér iskolánkba! Készüljetek, mert a hétvégén indultok!- üvöltött a mikrofonba a másik bemondó, bennem pedig megfagyott a vér. A Sweet Amoris testvér iskolájába jártam én is bejárósként. Jaj, Istenkém, mi lesz ebből...