De mégis mintha
mindketten megfagytunk volna, egyikünk sem mozdult, nem próbált közelebb
férkőzni, mintha... gondolkodott volna valamin. De min?
Talán maximum két perce ülhettünk ott ledermedve, mire hirtelen kipattant a szeme, és elhúzódott tőlem, felvont szemöldökkel nézve rám.
-Elárulnád, hogy mit akartál ezzel?- feketedett el a tekintetem, miután feleszméltem ez előbbi sokkból, majd ökölbe szorítottam a kezem.
-Csak meg akartam bizonyosodni, hogy nem a lányokat szeretem-e mégis.- forgatta a szemét, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lett volna.
-És mire jutottal?- sziszegtem a fogaim közt idegesen.
-Mmmm...nem. Nem éreztem semmit.- kezdte el rágicsálni a száját, mintha valamin nagyon gondolkodna.
-Szóval ezzel azt akartad mondani, hogy nem csókolok jól?!- kerekedett ki a szeme eléggé eszelős tekintettel nézve a hupikék törpikére, aki vagy egy fejjel magasabb nálam.
-Hát kb. mintha egy kő szobrot smároltam volna le.- nevetett, én meg neki ugrottam és eldöntöttem a szőnyegen, úgy ülve rá a hasára.
-Te kis! Még jó, hogy!-üvöltöttem rá, és elkezdtem gyerek módjára ütögetni a mellkasát, majd csikizni az oldalát, amire ő meg sem rezzent.
-Ha ezt benézted, mert nem vagyok csikis!-nyújtotta ki rám játékosan a nyelvét, mire ugrottam egyet, erre ő felnyögött. Láttam, hogy nem igazán élvezi, ezért elkezdtem rajta ugrálni a húdenehéz 50kilómmal, mire folyamatosan, fájdalmasan szorítottam ki belőle minden levegőt. A kis kínzásomat egy kínos köhögés szakította félbe. Egyszerre kaptuk oda a fejünket, az ajtóban ácsorgó kisebb társaság felé. Armin és Lysander felvont szemöldökkel, Rosalya leesett állal állt az ajtóban. Hirtelen megjelent Castiel, szemei szikrákat szórtak, ami miatt megijedtem és leestem Alexyről, mire ő csak szórakozottan elröhögte magát, majd el is tűnt.
-Ha nem tudnánk az érdeklődésedet tesó, már rosszra gondolnánk.- röhögte el magát Armin, majd segített felkelni a földről.
Mikor sikeresen visszaszivárogtunk Armin szobájába pár nagy tálnyi chipssel és jó néhány üveg üdítővel belekezdtünk a munkálatokba. Mindenkinek kiosztottam a dolgát, majd kiszaladtam a mosdóba, vissza érve pedig egy eléggé vicces kép fogadott.Alexy mint aki hű de elfáradt az alig tíz perce tartó hatalmas munkába kinyújtózkodott, ezzel előre tolva a neki háttal ülő tesóját, aki telibe megfejelte a laptopját. Felettébb mulatságos kép volt, amit az időközben megérkezett Peggy pont meg is örökített, mondván ír egy külön cikket a készületekről. Természetesen Armin fennhangon tiltakozott, hogy ilyen "megszégyenítő" pozícióba lássa az iskola, de erről az elméletéről viszonylag hamar sikerült lebeszélnünk. Egyenlő munka megosztásban végezte mindenki a maga dolgát. Armin valami kódokat készített, amivel a különböző menü pontokat tudtuk megnyitni és magának az oldalnak az elrendezését állította be. Alexy és Rosalya a stíluson ügyködtek közösen. Sajnos az igazgatónak az a kikötése volt ezzel kapcsolatban, hogy a rózsaszín szín mindenképpen szerepeljen a kinézetben, amiatt a két designer igen húzta a száját. Lysander a háttérzenéhez szükséges zenelejátszót próbálta meg kialakítani az egyik oldalon, Castiel pedig egy új YouTube csatornát hozott létre, amit beillesztünk Lysander alkotásához. Peggy a saját kis pletyka oldalrészét alakítgatta, amiért nem egyszer össze veszett a designerekkel, ugyanis ő másfajta hátteret képzelt el az ő menüjébe. Nataniel pedig nekem segített a maradék információt és adatlapokat felvinni az oldalra, valamint én még létre hoztam egy galériát, amin majd az eseményeken történő képeket tüntetjük fel. A végeredmény igen csak tetszett mindenkinek, miután az utolsó simításokkal is végeztünk közösen megírtuk a nyitó oldal szövegét, majd elégedett pillantásokkal fürkésztük végig még utoljára az oldalt, mielőtt még elküldtük volna az igazgató nőnek.
Olyan este hat felé végeztünk is mindennel, ami nem volt meglepő, ha ennyi ember teljes erőbedobással dolgozik együtt egy dolgon, így úgy döntöttünk, hogy ezt megünnepeljük. Az ikrek anyukája felajánlotta, hogy elvisz minket a palacsinta házba, csak volt egy kis böki. A kocsi csak öt személyes volt, az az csak négy személyt tudott elvinni, mert a kormányt nem adta át az anyukájuk senkinek. Mi nyolcan voltunk, de hamar meglett a megoldás. Négyen ültek a kocsiba, mi pedig Castiellel elvittünk egy-egy embert motorral. Ez Lysander és Rosalya lett volna, de Rosa kijelentette, hogy ő nem kockáztatja az életét, ezért Alexy boldogan adta át neki a kocsiban befoglal helyét és pattant fel mögém.
-Kapaszkodj erősen!- nyomtam a fejére a bukósisakom, majd felpörgetve a motort a már induló társaság után száguldottam. Szegénykének ez annyira új volt, hogy eleinte, mint valami kismajom karolta át a derekam. Kis idő után ki merte nyitni a szemét, majd egy boldog "Jehhh Bébiiiii!!!" kiáltás hagyta el a száját, mire én felnevettem és gyorsabb tempóra kapcsoltam, ezzel beérve a két muzsikust. Eleinte kicsit felénk rántották néha magukat, amin ők jót nevettek, én meg menet közben üvöltöttem le a fejüket, hogy megijesztik szegény Alexyt.
-Mica.Nem érzem jól magam.- nyöszörgött az utasom, mikor már vagy ötödszörre rántottam félre a kormányt, nehogy azok a debilek nekünk jöjjenek.Mikor hátrafordultam kicsit megszeppenve látva az arcát. Nem sűrűn imátkozok, de akkor azt tettem, nehogy a nyakamban landoljon az ebédje.
-Már csak egy sarok van hátra. Tarts ki!- biztattam, majd be is fordultam a
kocsi után és leparkoltam a palacsintaház előtt. Alexy ingadozva szállt le,
majd letépve a fejéről a sisakot a bokorhoz rohant és kiadott magából temérdek
mennyiségű elfogyasztott chips és üdítő keverékét.
-Ez a te hibád, te Barom!- ütöttem bele Castiel karjába, mire csak gyilkos pillantást vetett felém, de most nem ijesztett meg, mert jobban aggódtam Alexy miatt, akihez időközben odament az anyukája. Castiellel csak farkas szemet néztem, s láthatólag valamin nagyon meglepődött, mert dühösen fújtatva egyet hátat fordított nekem. Armin odavitt egy üveg vizet a tesójának, aki kiöblítette a száját.
-Alexy, minden rendben?- léptem közelebb, egy émelygő tekintetett várva, ám kellemesen csalódnom kellett.
-Huhh, na most már van hely a palacsintának.- fordult felém egy 1000Wattos mosolyjal, mire az egész társaság egy emberként jajdult fel.
-Tessék.- nyomtam három szem rágót Alexy mancsába, amit beleegyezően el is kezdett rágcsálni.
Az épületbe belépve már csak az édes illatokkal jól laktam. Szabály szerűen csurogni kezdett a nyálam, miközben egy jó nagy asztalhoz vándoroltunk. Mindenki leadta a rendelését, majd amíg vártunk kiszaladtam megkeresni a mosdót. Dolgom végezte után éppen kezet mostam volna, mire valaki hátulról befogta a szám. Rémült tekintettel néztem fel a tükörbe ahol egyenesen egy elégedett szürke szempárt tekinthettem meg.
-Feltett szándékod, hogy a sírba vigyél?- mostam meg aztán teljes higgadtsággal a kezem, miután elengedett.
-Készülj a legrosszabbakra.- morgott idegesen, majd kicsapva maga előtt az ajtót kicsörtetett a mellék helyiségből. Csodálkozva néztem utána. Ebbe meg mi ütött?
Éppen csak vissza ültem az asztalhoz, de már le is raktak elém egy tál finom, meleg nutellás-banános palacsintát. Nyálcsorgatva haraptam le az első falatot és élveztem ki, ahogyan az olvadt mogyoró krém égető lassúsággal lefolyik a torkomon. Sajnos ezt az idilli pillanatot egy idegesítő szurkálódás szakította félbe a jobb vállamba. Mérgesen néztem a fehér hajú lányra, mire az visszarántotta a kezét.
-Te? Mit keresett Castiel a női budiban?- kérdezte teli szájjal, így eléggé nevetséges arca volt. A szemem sarkából láttam, hogy az említett személy kissé megemeli a fejét, de szemével még mindig a kezében lévő nyalánkságot nézte. Ügyes trükk, de én még így és észre veszem, hogy fülel.
-Csak a dolgát akarta végezni, de lelepleztem az igazi énjét.- suttogtam Rosanak, mire a velünk szemben ülő Lysander röhögésében mellé nyelte a palacsintát, egyenesen az én pólómra köhögve azt.
-Ohh te kis!-vigyorogtam ördögien, majd kivettem pár száll ropit egy pohárkából és az asztalon át hajolva belemorzsoltam a hajába.
-Ahh a hajam!- röhögött, majd beleszórta a morzsák nagy részét Castiel ölébe.
-Idióta!- ugrott fel a székből, ezzel meglökve egy pincért, aki kishíján beleesett az egyik vendég ölébe.
-Szerencsétlen.- röhögtem ki, majd az ismételten böködő barátnőm felé fordultam, aki az igazi okát akarta tudni a srác hollétének.
-Csak rám hozta a szívbajt.- vontam meg a vállam, majd beleharaptam a palacsintámba. Castiel önelégülten vigyorgott Rosalyra, akinek ettől minden szín kifutott az arcából, majd némán vissza fordult a tányérjához és tovább falatozott.
Talán maximum két perce ülhettünk ott ledermedve, mire hirtelen kipattant a szeme, és elhúzódott tőlem, felvont szemöldökkel nézve rám.
-Elárulnád, hogy mit akartál ezzel?- feketedett el a tekintetem, miután feleszméltem ez előbbi sokkból, majd ökölbe szorítottam a kezem.
-Csak meg akartam bizonyosodni, hogy nem a lányokat szeretem-e mégis.- forgatta a szemét, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lett volna.
-És mire jutottal?- sziszegtem a fogaim közt idegesen.
-Mmmm...nem. Nem éreztem semmit.- kezdte el rágicsálni a száját, mintha valamin nagyon gondolkodna.
-Szóval ezzel azt akartad mondani, hogy nem csókolok jól?!- kerekedett ki a szeme eléggé eszelős tekintettel nézve a hupikék törpikére, aki vagy egy fejjel magasabb nálam.
-Hát kb. mintha egy kő szobrot smároltam volna le.- nevetett, én meg neki ugrottam és eldöntöttem a szőnyegen, úgy ülve rá a hasára.
-Te kis! Még jó, hogy!-üvöltöttem rá, és elkezdtem gyerek módjára ütögetni a mellkasát, majd csikizni az oldalát, amire ő meg sem rezzent.
-Ha ezt benézted, mert nem vagyok csikis!-nyújtotta ki rám játékosan a nyelvét, mire ugrottam egyet, erre ő felnyögött. Láttam, hogy nem igazán élvezi, ezért elkezdtem rajta ugrálni a húdenehéz 50kilómmal, mire folyamatosan, fájdalmasan szorítottam ki belőle minden levegőt. A kis kínzásomat egy kínos köhögés szakította félbe. Egyszerre kaptuk oda a fejünket, az ajtóban ácsorgó kisebb társaság felé. Armin és Lysander felvont szemöldökkel, Rosalya leesett állal állt az ajtóban. Hirtelen megjelent Castiel, szemei szikrákat szórtak, ami miatt megijedtem és leestem Alexyről, mire ő csak szórakozottan elröhögte magát, majd el is tűnt.
-Ha nem tudnánk az érdeklődésedet tesó, már rosszra gondolnánk.- röhögte el magát Armin, majd segített felkelni a földről.
Mikor sikeresen visszaszivárogtunk Armin szobájába pár nagy tálnyi chipssel és jó néhány üveg üdítővel belekezdtünk a munkálatokba. Mindenkinek kiosztottam a dolgát, majd kiszaladtam a mosdóba, vissza érve pedig egy eléggé vicces kép fogadott.Alexy mint aki hű de elfáradt az alig tíz perce tartó hatalmas munkába kinyújtózkodott, ezzel előre tolva a neki háttal ülő tesóját, aki telibe megfejelte a laptopját. Felettébb mulatságos kép volt, amit az időközben megérkezett Peggy pont meg is örökített, mondván ír egy külön cikket a készületekről. Természetesen Armin fennhangon tiltakozott, hogy ilyen "megszégyenítő" pozícióba lássa az iskola, de erről az elméletéről viszonylag hamar sikerült lebeszélnünk. Egyenlő munka megosztásban végezte mindenki a maga dolgát. Armin valami kódokat készített, amivel a különböző menü pontokat tudtuk megnyitni és magának az oldalnak az elrendezését állította be. Alexy és Rosalya a stíluson ügyködtek közösen. Sajnos az igazgatónak az a kikötése volt ezzel kapcsolatban, hogy a rózsaszín szín mindenképpen szerepeljen a kinézetben, amiatt a két designer igen húzta a száját. Lysander a háttérzenéhez szükséges zenelejátszót próbálta meg kialakítani az egyik oldalon, Castiel pedig egy új YouTube csatornát hozott létre, amit beillesztünk Lysander alkotásához. Peggy a saját kis pletyka oldalrészét alakítgatta, amiért nem egyszer össze veszett a designerekkel, ugyanis ő másfajta hátteret képzelt el az ő menüjébe. Nataniel pedig nekem segített a maradék információt és adatlapokat felvinni az oldalra, valamint én még létre hoztam egy galériát, amin majd az eseményeken történő képeket tüntetjük fel. A végeredmény igen csak tetszett mindenkinek, miután az utolsó simításokkal is végeztünk közösen megírtuk a nyitó oldal szövegét, majd elégedett pillantásokkal fürkésztük végig még utoljára az oldalt, mielőtt még elküldtük volna az igazgató nőnek.
Olyan este hat felé végeztünk is mindennel, ami nem volt meglepő, ha ennyi ember teljes erőbedobással dolgozik együtt egy dolgon, így úgy döntöttünk, hogy ezt megünnepeljük. Az ikrek anyukája felajánlotta, hogy elvisz minket a palacsinta házba, csak volt egy kis böki. A kocsi csak öt személyes volt, az az csak négy személyt tudott elvinni, mert a kormányt nem adta át az anyukájuk senkinek. Mi nyolcan voltunk, de hamar meglett a megoldás. Négyen ültek a kocsiba, mi pedig Castiellel elvittünk egy-egy embert motorral. Ez Lysander és Rosalya lett volna, de Rosa kijelentette, hogy ő nem kockáztatja az életét, ezért Alexy boldogan adta át neki a kocsiban befoglal helyét és pattant fel mögém.
-Kapaszkodj erősen!- nyomtam a fejére a bukósisakom, majd felpörgetve a motort a már induló társaság után száguldottam. Szegénykének ez annyira új volt, hogy eleinte, mint valami kismajom karolta át a derekam. Kis idő után ki merte nyitni a szemét, majd egy boldog "Jehhh Bébiiiii!!!" kiáltás hagyta el a száját, mire én felnevettem és gyorsabb tempóra kapcsoltam, ezzel beérve a két muzsikust. Eleinte kicsit felénk rántották néha magukat, amin ők jót nevettek, én meg menet közben üvöltöttem le a fejüket, hogy megijesztik szegény Alexyt.
-Mica.Nem érzem jól magam.- nyöszörgött az utasom, mikor már vagy ötödszörre rántottam félre a kormányt, nehogy azok a debilek nekünk jöjjenek.Mikor hátrafordultam kicsit megszeppenve látva az arcát. Nem sűrűn imátkozok, de akkor azt tettem, nehogy a nyakamban landoljon az ebédje.
-Ez a te hibád, te Barom!- ütöttem bele Castiel karjába, mire csak gyilkos pillantást vetett felém, de most nem ijesztett meg, mert jobban aggódtam Alexy miatt, akihez időközben odament az anyukája. Castiellel csak farkas szemet néztem, s láthatólag valamin nagyon meglepődött, mert dühösen fújtatva egyet hátat fordított nekem. Armin odavitt egy üveg vizet a tesójának, aki kiöblítette a száját.
-Alexy, minden rendben?- léptem közelebb, egy émelygő tekintetett várva, ám kellemesen csalódnom kellett.
-Huhh, na most már van hely a palacsintának.- fordult felém egy 1000Wattos mosolyjal, mire az egész társaság egy emberként jajdult fel.
-Tessék.- nyomtam három szem rágót Alexy mancsába, amit beleegyezően el is kezdett rágcsálni.
Az épületbe belépve már csak az édes illatokkal jól laktam. Szabály szerűen csurogni kezdett a nyálam, miközben egy jó nagy asztalhoz vándoroltunk. Mindenki leadta a rendelését, majd amíg vártunk kiszaladtam megkeresni a mosdót. Dolgom végezte után éppen kezet mostam volna, mire valaki hátulról befogta a szám. Rémült tekintettel néztem fel a tükörbe ahol egyenesen egy elégedett szürke szempárt tekinthettem meg.
-Feltett szándékod, hogy a sírba vigyél?- mostam meg aztán teljes higgadtsággal a kezem, miután elengedett.
-Készülj a legrosszabbakra.- morgott idegesen, majd kicsapva maga előtt az ajtót kicsörtetett a mellék helyiségből. Csodálkozva néztem utána. Ebbe meg mi ütött?
Éppen csak vissza ültem az asztalhoz, de már le is raktak elém egy tál finom, meleg nutellás-banános palacsintát. Nyálcsorgatva haraptam le az első falatot és élveztem ki, ahogyan az olvadt mogyoró krém égető lassúsággal lefolyik a torkomon. Sajnos ezt az idilli pillanatot egy idegesítő szurkálódás szakította félbe a jobb vállamba. Mérgesen néztem a fehér hajú lányra, mire az visszarántotta a kezét.
-Te? Mit keresett Castiel a női budiban?- kérdezte teli szájjal, így eléggé nevetséges arca volt. A szemem sarkából láttam, hogy az említett személy kissé megemeli a fejét, de szemével még mindig a kezében lévő nyalánkságot nézte. Ügyes trükk, de én még így és észre veszem, hogy fülel.
-Csak a dolgát akarta végezni, de lelepleztem az igazi énjét.- suttogtam Rosanak, mire a velünk szemben ülő Lysander röhögésében mellé nyelte a palacsintát, egyenesen az én pólómra köhögve azt.
-Ohh te kis!-vigyorogtam ördögien, majd kivettem pár száll ropit egy pohárkából és az asztalon át hajolva belemorzsoltam a hajába.
-Ahh a hajam!- röhögött, majd beleszórta a morzsák nagy részét Castiel ölébe.
-Idióta!- ugrott fel a székből, ezzel meglökve egy pincért, aki kishíján beleesett az egyik vendég ölébe.
-Szerencsétlen.- röhögtem ki, majd az ismételten böködő barátnőm felé fordultam, aki az igazi okát akarta tudni a srác hollétének.
-Csak rám hozta a szívbajt.- vontam meg a vállam, majd beleharaptam a palacsintámba. Castiel önelégülten vigyorgott Rosalyra, akinek ettől minden szín kifutott az arcából, majd némán vissza fordult a tányérjához és tovább falatozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése