A választás talán a legnehezebb kihivás a diákok életében az érettségi után a
rangsorban. A sok szervezés, szórólap gyártás, tánc, az idióta jelölt
felkészítése, a beszédre... És akkor még nem is mondtam a legjbbbat, ami sok
esetben a döntő mérce szokott lenni. A választási videó. Ha ezt elcseszitek
borult minden és már másképpen állnak a többiek a dolgaitokhoz. Természetesen
az osztályom halálos nyugalommal ült a választások előtt egy hónappal a
fenekén, hisz' ugy is mi nyerünk. Ez igaz is, hiszen a mi osztályunk a
legközkedveltebb az iskolában, de attól még meg kell szilárdítani a
hatalmat,nehogy az elvésszen.
Így történt, hogy egy kissebb gatyábarázás eredményeként, de mindenki össze dugta a fejét, össze tettük amink volt és nekiláttunk a kínkeserve forgatásnak. Az ötlet végtelenül egyszerű volt, csaképpen a megvalósítással akadtak problémák.
-Mi zavar annyira szépségem?-hallottam meg a doromboló hangot magam mellől miközben a konditeremben fetrendtem a jegyzeteimmel egy olyan izén állva, ami rezegteti a hasamban lévő izmokat.
-Ohh...Szia Dakota.- dörzsöltem meg két tenyeremmel az arcom, hogy magamhoz térjek. - A kampányunnkal vannak a bonyodalmak.-néztem rá meggyötört tekintettel, az ő arcán bezzeg a már megszokott csábos mosoly villogott.
-Rendelkezz velem.-tárta szét karjai és vettette hátra fejét szimpadias alázatosságal, mi már nevetésre késztetett.
-Bolond vagy.- ráztam meg a fejem nevetve, mire leült velem szembe majd megemelve az ölébe ültetett, amit eléggé furcsáltam.
-Dake papának mindent elmondhatsz. Amúgy is, én már egy csomó mocskos kis titkomba beavattalak, de tőled még alig hallottam valamit, pedig már milyen jól összemelegedtünk.-tette a combomra a kezét, amit én egy gyilkos pillantással viszonoztam, majd le is söpörtem magamról.
-Talán mert tudom, hogy Dakepapa megbízhatatlan ezáltal nincsenek nála biztonságban a titkaim?- néztem rá enyhén leszegve a fejem.
-Azért te sem vagy egy pap. Szép kis bajba kevertél a szőkénél. Most egy jó darabig letehetek róla.
-Ezt inkább meg kéne köszönnöd nekem. Inkább megmentettelek tőle. Nem értem hogy bírtál vele lenni, főleg...- nem tudtam befejezni, mert végigfutott rajtam a hideg, csak a gondolattól is, így inkább megpróbáltam más felé terelni a gondolataimat.
-Végig rád gondoltam.-dorombolta kellemes hangom, ami ismételten megnevettetett.
-Dake, Dake, Dake. Nem jöttél még rá, az itt eltöltött két hónapom alatt, hogy nálam az ilyesmik nem jönnek be?
-Azért mégis mindig elpirulsz egy kicsit.- nyomott egy puszit az arcomra, majd kirakott az öléből és elsétált egy éppen belépő fekete amazon felé az általános "Hello, a nevem Dake. Segítsek esetleg, megmozgatni a tagjaidat?" dumájával. Ekkor ugrott be valami, és akár pofátlanság, akár nem, szó nélkül a szőke fiú mellett termettem és karon ragadtam.
-Pardon. Elrabolnám egy percre az urat.-mosolyogtam aranyosan a lányra, akinek nagyon is tetszett Dakota közelsége, viszont az én felbukkanásom már kevésbé.
-Ez most komoly, hogy először elküldesz, utána meg elrabolsz? Ennyire megnyertelek?-virította meg perverz mosolyát, mire én felkacagtam.
-Nem. Segítség kéne. Gondolom sok haverod van, nem?
-De.
-Remek. Akkor megtennéd nekem, hogy majd egy adott időpontban összehívod őket és egy őrjöngő tömeget játszatok el. A kampány filmhez kéne.-néztem rá kiskutya szemekkel, mire ő közelebb lépett és megfogta a z arcom.
-Mit kapok érte?-nézett gonoszan a szemembe, mire nagyot sóhajtottam.
-Három alkalommal nem csaplak úgy pofán, hogy kirepül a fogad, ha le mersz taperolni.- vigyorogtam rá, és láthatóan ínyére volt a dolog, mivel röhögve összeborzolta a hajam és visszament az aznap esti nőcskéjéhez akinek nagy valószínűséggel még a nevét sem fogja tudni.
Így történt, hogy egy kissebb gatyábarázás eredményeként, de mindenki össze dugta a fejét, össze tettük amink volt és nekiláttunk a kínkeserve forgatásnak. Az ötlet végtelenül egyszerű volt, csaképpen a megvalósítással akadtak problémák.
-Mi zavar annyira szépségem?-hallottam meg a doromboló hangot magam mellől miközben a konditeremben fetrendtem a jegyzeteimmel egy olyan izén állva, ami rezegteti a hasamban lévő izmokat.
-Ohh...Szia Dakota.- dörzsöltem meg két tenyeremmel az arcom, hogy magamhoz térjek. - A kampányunnkal vannak a bonyodalmak.-néztem rá meggyötört tekintettel, az ő arcán bezzeg a már megszokott csábos mosoly villogott.
-Rendelkezz velem.-tárta szét karjai és vettette hátra fejét szimpadias alázatosságal, mi már nevetésre késztetett.
-Bolond vagy.- ráztam meg a fejem nevetve, mire leült velem szembe majd megemelve az ölébe ültetett, amit eléggé furcsáltam.
-Dake papának mindent elmondhatsz. Amúgy is, én már egy csomó mocskos kis titkomba beavattalak, de tőled még alig hallottam valamit, pedig már milyen jól összemelegedtünk.-tette a combomra a kezét, amit én egy gyilkos pillantással viszonoztam, majd le is söpörtem magamról.
-Talán mert tudom, hogy Dakepapa megbízhatatlan ezáltal nincsenek nála biztonságban a titkaim?- néztem rá enyhén leszegve a fejem.
-Azért te sem vagy egy pap. Szép kis bajba kevertél a szőkénél. Most egy jó darabig letehetek róla.
-Ezt inkább meg kéne köszönnöd nekem. Inkább megmentettelek tőle. Nem értem hogy bírtál vele lenni, főleg...- nem tudtam befejezni, mert végigfutott rajtam a hideg, csak a gondolattól is, így inkább megpróbáltam más felé terelni a gondolataimat.
-Végig rád gondoltam.-dorombolta kellemes hangom, ami ismételten megnevettetett.
-Dake, Dake, Dake. Nem jöttél még rá, az itt eltöltött két hónapom alatt, hogy nálam az ilyesmik nem jönnek be?
-Azért mégis mindig elpirulsz egy kicsit.- nyomott egy puszit az arcomra, majd kirakott az öléből és elsétált egy éppen belépő fekete amazon felé az általános "Hello, a nevem Dake. Segítsek esetleg, megmozgatni a tagjaidat?" dumájával. Ekkor ugrott be valami, és akár pofátlanság, akár nem, szó nélkül a szőke fiú mellett termettem és karon ragadtam.
-Pardon. Elrabolnám egy percre az urat.-mosolyogtam aranyosan a lányra, akinek nagyon is tetszett Dakota közelsége, viszont az én felbukkanásom már kevésbé.
-Ez most komoly, hogy először elküldesz, utána meg elrabolsz? Ennyire megnyertelek?-virította meg perverz mosolyát, mire én felkacagtam.
-Nem. Segítség kéne. Gondolom sok haverod van, nem?
-De.
-Remek. Akkor megtennéd nekem, hogy majd egy adott időpontban összehívod őket és egy őrjöngő tömeget játszatok el. A kampány filmhez kéne.-néztem rá kiskutya szemekkel, mire ő közelebb lépett és megfogta a z arcom.
-Mit kapok érte?-nézett gonoszan a szemembe, mire nagyot sóhajtottam.
-Három alkalommal nem csaplak úgy pofán, hogy kirepül a fogad, ha le mersz taperolni.- vigyorogtam rá, és láthatóan ínyére volt a dolog, mivel röhögve összeborzolta a hajam és visszament az aznap esti nőcskéjéhez akinek nagy valószínűséggel még a nevét sem fogja tudni.
***
Senkinek nem kívánom az élményt, mikor megöl egy embert. Mikor egy idióta hülyéskedik és a végén a rendőrségi fogdán töltöd az estét egy olyan személlyel,akit tényleg be kéne záratni, és tényleg át tudod érezni a szerepedet.
Telefon csörög, de mindketten csak nézzük. Végül Rosa nyúl felé és hetykén felveszi. Olyan más, mintha ruhát cseréltünk volna. Kívülálló szemeknek teljesen szokatlan, ám nekünk oly természetes.
-Tessék?-köpi bele tőle szokatlan stílusban közben a kezemben lévő pisztolyt nézegetve. Hallom a morajlást a telefonból, de nem igazán érdekel, csak unalmasan hátradöntöm a fejem a kanapén ülve. Egész rendesen berendezett kis fogda szoba, ahhoz képest...
-Akkor vigyél ki innen!-ordít bele a telefonban, majd kinyomja én ugyanúgy tatja a kezében.
-Nos?-fordítom felé fejem, hogy lássa várakozó tekintetem.
-Alexy kivisz minket.- neveti el magát, majd ő is hátradönt i a fejét.-Viszont az az átok fajzat nem had nyugodni. Valami vörös srácot elraboltak és ki kell szabadítanunk.- fintorog egyet én meg nevetve felnyögök.
-A tettest ismerjük, vagy még a felkutatását is nekünk kell csinálnunk?
-L.-szűkül össze a pupillája, én meg felkapom a fejét.
-Azt hittem azt az ügyet már lerendeztük.-vonom fel a szemöldököm, de ekkor kattan a zár, és egy őr lép be. Pimaszul elfordítom a fejem, a kezemben lévő micsodát nézegetve, amiről azt sem tudom micsoda, hiszen ott találtam a földön. Rosa nemes egyszerűséggel a fickóra néz a lehető leglekezőbben hiszen tudjuk, megszabadultunk és ez ellen az őr sem tehet semmit.
Telefon csörög, de mindketten csak nézzük. Végül Rosa nyúl felé és hetykén felveszi. Olyan más, mintha ruhát cseréltünk volna. Kívülálló szemeknek teljesen szokatlan, ám nekünk oly természetes.
-Tessék?-köpi bele tőle szokatlan stílusban közben a kezemben lévő pisztolyt nézegetve. Hallom a morajlást a telefonból, de nem igazán érdekel, csak unalmasan hátradöntöm a fejem a kanapén ülve. Egész rendesen berendezett kis fogda szoba, ahhoz képest...
-Akkor vigyél ki innen!-ordít bele a telefonban, majd kinyomja én ugyanúgy tatja a kezében.
-Nos?-fordítom felé fejem, hogy lássa várakozó tekintetem.
-Alexy kivisz minket.- neveti el magát, majd ő is hátradönt i a fejét.-Viszont az az átok fajzat nem had nyugodni. Valami vörös srácot elraboltak és ki kell szabadítanunk.- fintorog egyet én meg nevetve felnyögök.
-A tettest ismerjük, vagy még a felkutatását is nekünk kell csinálnunk?
-L.-szűkül össze a pupillája, én meg felkapom a fejét.
-Azt hittem azt az ügyet már lerendeztük.-vonom fel a szemöldököm, de ekkor kattan a zár, és egy őr lép be. Pimaszul elfordítom a fejem, a kezemben lévő micsodát nézegetve, amiről azt sem tudom micsoda, hiszen ott találtam a földön. Rosa nemes egyszerűséggel a fickóra néz a lehető leglekezőbben hiszen tudjuk, megszabadultunk és ez ellen az őr sem tehet semmit.
-Mázlitok van.-morogja az ismeretlen fazon az orra alatt, s egy ideges mozdulattal végigsimít borostás arcán.
-Kifelé!-ordít egy ismerős hang a fülünkben elhelyezett kis hangszórón keresztül, mire mindketten hatalmasat ugrunk és lomhán elindulunk kifelé.-Na végre már! Mi tartott ennyi ideig?- tolja fel orrán besötétült okuláréját Faraize, mikor kiléptünk a rendőrség épületéből.
-Bocs főnök, kissé modortalanok odabenn.- bökök hátra az épület felé, majd a harisnya kötőmre visszacsatolom pisztolyom és mindenféle engedély nélkül vetem be magam Rosa utána sötétített üveges modern terepjáróba.
-Itt az anyag!- mutat a fekete hajú kölyök a háta mögé fel sem nézve a regiment monitorból ami az autó fedett platójának oldalára van függesztve.
-Talán kicsit részletesebben, ha lehet?- húzza le a füléről Rosa a fejhallgatót, mire Armin duzzogva megfordul.
-A vöröskét L elrabolta és nem hajlandó elengedni. A feladat egyszerű. Behatoltok a hotelba, majd kihozzátok a srácot. Lehetőleg semmi feltünés!- az utolsó mondatnál jelentőségteljesen rám emeli tekintetét, mire én csak megadóan feltartom a kezem.
-Na és Viola meg Iris?- fürkészi az aktát Rosaly, majd átnyújtja nekem.
-Ők beépülnek. Már benn vannak a Hotelban szobaszerviz és liftes feladatot betöltve. Ha lehet, maradjanak is a szerepben.- szól hátra Alexy, majd vissza fordul a kormányhoz, immár az utat fürkészve.
Mikor megérkezett a kocsi Rosaval a teljes lelki nyugalmat megtestesítve szálltunk ki a kocsiból. s állítottuk be a füleseket amikben folyamatosan Armin eligazítását hallgattuk.
-Rendben csajok, akkor a helyzet a következő. Megtaláltam L-t és a kis csapatát, a 20.emeleten, de valami blokkolja a jelet, így nem tudom melyik szárnyban van. A kamerák alapján nincsenek sokan, csupán két-három őr lehet, no meg persze a nőcskék. Szóval mindent bele és sok szerencsét.-búgva a mikrofonba, mi meg határozottan bólintunk.
-Enyém a Keleti szárny, te menj nyugatra.- mondja Rosa teljesen közömbösen, majd belépve nagy szárnyas ajtón szétválunk.
-Helyzet?-lépek be a liftbe s tekintetem magam előtt tartva beszélek a semmibe.
-Huszadik emelet. Hátsó szoba, balra. Három őr van plusz L.-mondja ugyan csak a semmibe Iris, majd hogy a liftes kamera ne lássa, a szoknyám zsebébe csúsztat pár mérgezett nyilat.
Némán lépek ki a liftből s indulok az említett ajtó felé.
-Mindjárt ott vagyok.-mondom bele a rejtett mikrofonba a nyakláncomban, majd lassítok lépteimen.
-Oké, kamerák kiiktatva.-hallom Armin hangját.
-Indulok hozzád.-szól Rosa, mire némán bólintok, habár ő nem látja. Látom, hogy nyílik az ajtó, így megbújok egy oszlop mögött. -Mica várj meg! Nélkülem be ne menj!-szól ismét, de én nem reagálok rá. A távozó lányok nyitva hagyják az ajtót, és ez megfelelő alkalom.
-Bocs Rose.- nyögöm, majd kinyomva a hangszóróját surranok be, mielőtt még az autómat ajtó becsukódna. Odabenn teljes a sötétség, csupán pár gyertya ég. Lépnék egyet, de a pirosan villódzó fények és sziréna megzavar és lefagyok.Lassú, ütemes, gúnyos tapsot hallok a szoba másik végéből, amit egy gonosz kacaj követ. Nem törődve a riasztórendszerrel közelebb haladok és megpillantom egy hatalmas trón székben a kis férget. Válla kellemesen remeg a nevetéstől elegáns ruhájában, fehér hajában szürke tincsei mint valami hercegnek állnak szépen rendezetten.
-Nocsak,nocsak,nocsak. Nem vagyunk elég elővigyázatosak?- ingatja kárörvendően a fejét, mire a kezem ökölbe szorul.
-Még mindig nem sikerült magadnak társat fognod Lys?-köpöm oda hetykén, a körülötte térdelő és ülő csajokra nézve, akik ekkor gyilkos pillantást vetnek felém.
-Ezt ugyanúgy kérdezhetném tőled is Kedvesem.- dorombol, mire jobbomról ideges ordítást hallok és felé kapom a fejem.-Ó, úgy látom a mi kis barátunk igen csak türelmetlen.-nézz a vörös hajú fiúra színpadias sajnálattal, de aztán ismételten csak elneveti magát.
-Akkor engedd el, és már itt sem vagyunk.
-Mica, Mica, Mica. Megtanulhattad volna már, hogy ez nem olyan könnyű.-néz rám, majd csettint egyet, és a sötétből előugrik két testőre. Kisebb harc folyamán sikerül egy egy nyíllal elkábítanom őket, de ekkor megreccsen a szoba padló és egy pisztoly kattanását hallom. Ösztönösen előrántom a fegyverem és lövök. A szőke fiú ekkor elordítja magát, és a földre esik.Fehér inge csupa vér lett, és nem mozdul.
-ÁLLJ!-ordítottam, mire a szobában megállt a levegő és mindenki a földön fekvő Natanielt nézte.-Castiel! Azt mondtad, ez vaktöltény!-ordítottam a már mellettem lévő fiúra, majd a földön fekvő Natanielhez siettem.-Nate! Nate, ne csináld ezt a baromságot!-fogtam a kezembe a fejét, majd elkezdtem szólongatni, miközben a könnyeim folyamatosan peregtek az arcára.-Kelj már fel ember! Ez kurvára nem vicces! A rohadt életbe is!- borulok a vérző mellkasára a sírástól fuldokolva. Ekkor két igazi biztonsági őr ront be a szobába és megpróbál az egyik felrángatni a földről de Catiel bemos neki egyet és az őr elesik. Most már Castiel is a földre került és a másik őr tartotta hátratörve karját, hogy ne szabaduljon. A társa feláll a földről, majd hozzám lép és felhúz Nataniel mellől. Mindenki lefagyva bámul ránk miközben a kamera még mindig veszi az eseményeket, ahogyan engem és Castielt kivezetnek a hotel szobából egyenesen az őrségre.
Senkinek nem kívánom az élményt, mikor megöl egy embert. Mikor egy idióta hülyéskedik és a végén a rendőrségi fogdán töltöd az estét egy olyan személlyel,akit tényleg be kéne záratni, és tényleg át tudod érezni a szerepedet.
-Bocs főnök, kissé modortalanok odabenn.- bökök hátra az épület felé, majd a harisnya kötőmre visszacsatolom pisztolyom és mindenféle engedély nélkül vetem be magam Rosa utána sötétített üveges modern terepjáróba.
-Itt az anyag!- mutat a fekete hajú kölyök a háta mögé fel sem nézve a regiment monitorból ami az autó fedett platójának oldalára van függesztve.
-Talán kicsit részletesebben, ha lehet?- húzza le a füléről Rosa a fejhallgatót, mire Armin duzzogva megfordul.
-A vöröskét L elrabolta és nem hajlandó elengedni. A feladat egyszerű. Behatoltok a hotelba, majd kihozzátok a srácot. Lehetőleg semmi feltünés!- az utolsó mondatnál jelentőségteljesen rám emeli tekintetét, mire én csak megadóan feltartom a kezem.
-Na és Viola meg Iris?- fürkészi az aktát Rosaly, majd átnyújtja nekem.
-Ők beépülnek. Már benn vannak a Hotelban szobaszerviz és liftes feladatot betöltve. Ha lehet, maradjanak is a szerepben.- szól hátra Alexy, majd vissza fordul a kormányhoz, immár az utat fürkészve.
Mikor megérkezett a kocsi Rosaval a teljes lelki nyugalmat megtestesítve szálltunk ki a kocsiból. s állítottuk be a füleseket amikben folyamatosan Armin eligazítását hallgattuk.
-Rendben csajok, akkor a helyzet a következő. Megtaláltam L-t és a kis csapatát, a 20.emeleten, de valami blokkolja a jelet, így nem tudom melyik szárnyban van. A kamerák alapján nincsenek sokan, csupán két-három őr lehet, no meg persze a nőcskék. Szóval mindent bele és sok szerencsét.-búgva a mikrofonba, mi meg határozottan bólintunk.
-Enyém a Keleti szárny, te menj nyugatra.- mondja Rosa teljesen közömbösen, majd belépve nagy szárnyas ajtón szétválunk.
-Helyzet?-lépek be a liftbe s tekintetem magam előtt tartva beszélek a semmibe.
-Huszadik emelet. Hátsó szoba, balra. Három őr van plusz L.-mondja ugyan csak a semmibe Iris, majd hogy a liftes kamera ne lássa, a szoknyám zsebébe csúsztat pár mérgezett nyilat.
Némán lépek ki a liftből s indulok az említett ajtó felé.
-Mindjárt ott vagyok.-mondom bele a rejtett mikrofonba a nyakláncomban, majd lassítok lépteimen.
-Oké, kamerák kiiktatva.-hallom Armin hangját.
-Indulok hozzád.-szól Rosa, mire némán bólintok, habár ő nem látja. Látom, hogy nyílik az ajtó, így megbújok egy oszlop mögött. -Mica várj meg! Nélkülem be ne menj!-szól ismét, de én nem reagálok rá. A távozó lányok nyitva hagyják az ajtót, és ez megfelelő alkalom.
-Bocs Rose.- nyögöm, majd kinyomva a hangszóróját surranok be, mielőtt még az autómat ajtó becsukódna. Odabenn teljes a sötétség, csupán pár gyertya ég. Lépnék egyet, de a pirosan villódzó fények és sziréna megzavar és lefagyok.Lassú, ütemes, gúnyos tapsot hallok a szoba másik végéből, amit egy gonosz kacaj követ. Nem törődve a riasztórendszerrel közelebb haladok és megpillantom egy hatalmas trón székben a kis férget. Válla kellemesen remeg a nevetéstől elegáns ruhájában, fehér hajában szürke tincsei mint valami hercegnek állnak szépen rendezetten.
-Nocsak,nocsak,nocsak. Nem vagyunk elég elővigyázatosak?- ingatja kárörvendően a fejét, mire a kezem ökölbe szorul.
-Még mindig nem sikerült magadnak társat fognod Lys?-köpöm oda hetykén, a körülötte térdelő és ülő csajokra nézve, akik ekkor gyilkos pillantást vetnek felém.
-Ezt ugyanúgy kérdezhetném tőled is Kedvesem.- dorombol, mire jobbomról ideges ordítást hallok és felé kapom a fejem.-Ó, úgy látom a mi kis barátunk igen csak türelmetlen.-nézz a vörös hajú fiúra színpadias sajnálattal, de aztán ismételten csak elneveti magát.
-Akkor engedd el, és már itt sem vagyunk.
-Mica, Mica, Mica. Megtanulhattad volna már, hogy ez nem olyan könnyű.-néz rám, majd csettint egyet, és a sötétből előugrik két testőre. Kisebb harc folyamán sikerül egy egy nyíllal elkábítanom őket, de ekkor megreccsen a szoba padló és egy pisztoly kattanását hallom. Ösztönösen előrántom a fegyverem és lövök. A szőke fiú ekkor elordítja magát, és a földre esik.Fehér inge csupa vér lett, és nem mozdul.
-ÁLLJ!-ordítottam, mire a szobában megállt a levegő és mindenki a földön fekvő Natanielt nézte.-Castiel! Azt mondtad, ez vaktöltény!-ordítottam a már mellettem lévő fiúra, majd a földön fekvő Natanielhez siettem.-Nate! Nate, ne csináld ezt a baromságot!-fogtam a kezembe a fejét, majd elkezdtem szólongatni, miközben a könnyeim folyamatosan peregtek az arcára.-Kelj már fel ember! Ez kurvára nem vicces! A rohadt életbe is!- borulok a vérző mellkasára a sírástól fuldokolva. Ekkor két igazi biztonsági őr ront be a szobába és megpróbál az egyik felrángatni a földről de Catiel bemos neki egyet és az őr elesik. Most már Castiel is a földre került és a másik őr tartotta hátratörve karját, hogy ne szabaduljon. A társa feláll a földről, majd hozzám lép és felhúz Nataniel mellől. Mindenki lefagyva bámul ránk miközben a kamera még mindig veszi az eseményeket, ahogyan engem és Castielt kivezetnek a hotel szobából egyenesen az őrségre.
Senkinek nem kívánom az élményt, mikor megöl egy embert. Mikor egy idióta hülyéskedik és a végén a rendőrségi fogdán töltöd az estét egy olyan személlyel,akit tényleg be kéne záratni, és tényleg át tudod érezni a szerepedet.
