Mit is mondhatnék? A cím elég egyértelmű. Hogy mi is a közös Mica-ban és bennem? Az ég világon semmi. És talán ép ezért szeretem őt annyira. Igazság szerint ő az összes eddigi karakter közül a kedvencem. Mondhatni, az az énem, ki csak az álmaimban éldegél, hiszen a világ túl szigorú, kíméletlen és beskatulyázós. Mégis ki menne el melletted nyugodt szívvel, ha egy rózsaszín vattacukor tömeggel sétálnál be az iskolába? Senki.
Mica az a lány, aki nem fél felvállalni magát. Ő az, aki lenni akar és ezt nem szégyenli. Hirtelen haragú, hamar nyugvó kiismerhetetlen leányzó. Ha kell szemen köp bárkit(persze csak ténylegesen), és egy csípős megjegyzést sem nyel le.
Hogy honnan jönnek a történetben lévő kisebb kirohanásai? Az életemből. Minden egyes fájdalom. Minden egyes civakodás a szőke libákkal. Minden egyes poén. Mintegy mese, mi kifigurázza a való életet.
De miért is ő a kedvencem? Mert egy kis részében mindenki felfedezi önmagát. Legalábbis próbáltam úgy alakítani az egyéniségét. Vad, szertelen, mégis a legnagyobb odaadással próbál figyelni másokra.
Tulajdonképpen nem is igazán tudom, miért írtam le ezeket, hisz nem az ön fényezés a célom. De mégis úgy éreztem ki szeretném adni magamból. Tudom, ez most vajnyi kevésnek bizonyult és "akkó má' mé nem a következő részt írom" kérdés jön, de most ez a helyzet. Persze majd ha még eszembe jut, kiegészítem! ;)
xoxo Szofi S.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése