Amit tettem az súlyos, és szinte már megbocsáthatatlan bűn. Most mégis, majdhogynem több mint egy év után újra itt vagyok, gépelek, s az agyam fogaskerekei olyan gyorsasággal és precizitással járnak, milyet már régen nem állt módomban tapasztalni. Nem tudom mi az oka, nem is akarom firtatni. Egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra tört fel belőlem a nosztalgia. Olvastam, emlékeztem, gondolkodtam....és döntöttem. Ahogyan egy barátnőmnek is mondták....neki még élnie kell. Végig fogom vinni amit elkezdtem, és hozzá méltó befejezést fog kapni, pont ahogyan a legelején terveztem. Nem tudom mennyi időbe, nyavalygásba vagy akár ismételt szünetekbe fog kerülni, de őt nem akarom veszni hagyni, mert az életem, a múltam része. És ezt az ajtót még jobb ha nem zárom be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése