2014. szeptember 29., hétfő

Már nagyon szégyenlem magam

Nos... Már köszönni sem merek, úgy szégyenlem magam.
Igazán itt lappang már bennem egy ideje a bűntudat, de csak most tudtam rávenni magam, hogy elétek merjem dugni az arcom. A felállás a következő:
Öletem, mint a tenger, amikhez a képektől kezdve, jegyzetek, párbeszéd részletek, táj leírás, már minden össze van szedve, ami a történetbe lenne. Csak hát iskola, és bejöttek a plusz tantárgyak, meg a fakultáció, táncra is kell járnom, meg külön edzek, hogy a hideg beáltával ne punyuljak le. Így hát az időm is eszméletlenül kevés. A másik meg, hogy úgy vettem észre, hogy Mica az utóbbi időben elpuhult. A kezdetekben vagány, kemény csaj egyre nyámnyilább, könnyebben í, mindent magára vesz. És ez a karakter eredeti jellemét nézve nem túl jó. Belátom ez, annak a hibája, hogy a való életbe kezdek én is eléggé papucs lenni. Sorry Drágák ilyen a szerelem...
Amit tenni szándékozom, hogy ne okozzak csalódást senkinek:
Elkezdem folyamatosan papírra vetni az ötleteket ha egy részről beugrik valami, és rájátszok a tar paraszt bunkó feelingre. Kissé felgyorsítom az eseményeket. Mivel nem szeretnék semmit kihagyni, igy amit két-három részbe szántam, az egyben lesz benne. Ugrani fogok az időben, amit majd fel is tüntetek, és majd a történetben itt fog bekövetkezni a nyári szünet, amit majd természetesen a késés miatt fel is fogok gyorsítani.
Továbbá most leszögezem, hogy rendszeresen és logikus sorrendben egymást követő részekkel majd nem tudok szolgálni. Szóval majd amikor jön, akkor jön, de megpróbálok nem havonta felrakni újakat.
Ja és elnézést az esetleges hibákért, csak mobilról pötyögtem be ezt is félig holt állapotban...
Addig pedig itt egy kép amit egy kedves ismerősöm készített el nekem a kis Drágánkról Minecraft-ban. ;DDD