21.foszlány

Alig, hogy reggel kinyitottam a szemem már azt láttam, hogy Amanda és Gizzel készen felcuccolkozva lépnének ki az ajtón.
-Hát...ti?-kérdeztem meglepetten, mire összenéztek majd lesütötték a szemüket.
-Hát...már hamarabb felébredtünk. Azt hittük te az osztályoddal mész...És minket meg meghívtak hogy hamarabb menjünk fagyizni. De majd ott találkozunk!-hebegte Gizell, nekem meg elment ezzel minden életkedvem.
-Hát jó...-sütöttem le a szemem és mikor egymásba karolva nevetgélve elmentek. Lassan másztam ki az ágyból, de felállni nem volt hangulatom. Ahogy körültekintettem a szobán, csupán egy gondolat fogalmazódott meg bennem. Tényleg ezt akartam? Most teljesen nyugisan felkelhetnék vagy még mindig alkudhatnék Rosaékkal és nem lennék magamra hagyva. De nem! Ezt a két nap három éjszakát már összeszorított fogakkal is, de kibírom. Remegő kézzel sétáltam az íróasztalhoz ahol a heti program terv volt leírva. Aha akkor ma strandolunk. Remek. Morogva vetem magamra a bikinim és egy ejtett vállas cián zöld pólót egy kis farmer rövidnadrággal. A strand táskámba bepakoltam minden szükséges cuccot, úgy indultam meg le az előtérbe, ahol már az osztályom ott várt. Hirtelen megakadt valakin a tekintetem, mitől a torkom el a kezem meg ökölbe szorult. Csak pislogás nélkül nézett velem farkasszemet, teljesen belém mélyesztve aranysárga tekintetét.
-Nocsak nocsak kit látnak szemeim.-Hallottam meg egy nyájas hangot a hátam mögül, majd valaki végigsimított a hajamon.
-Dak...Dakota? Te meg mit...-kerekedett ki a szemem mikor hátrafordítottam a fejem és megpillantottam a mosolyát ami lebarnult bőrénél csak úgy világított.
-A nagybátyám a ksérő tanár-bökött Borisz felé-És azt mondta, hogy én is jöhetek, de még csak most érkeztem. Szóóóóóóval a kisebb tömeg amit összecsődítettem meghozta az eredményt.-villantotta meg fél mosolyát, kire összevontam a szemöldököm. Tényleg. Dakota volt az aki a választási videó végére beintézte nekünk a tömeget.
-Hosszú lesz ez a pár nap...-motyogtam lesütött szemekkel, mire Dake csak vigyorogva átkarolta a vállam, így megindulva velem. A buszba szállva és onnantól már tényleg nem igazán tudtam magamról levakarni. Mondjuk ha ő nem lett volna, akkor egyedül lengtem volna. Mintha tényleg csak egy szellemként lettem volna jelen. A régiek el voltak maguknak meg másokkal, akik ott ismertebbek voltak. Az újak pedig...Ők csak úgy voltak. A kis szokásos ötös pár napernyő árnyékában beszélgetett. Vagyis... Rosa kicsit kijjebb napozott Castiel komoran nézegette a strandot, Armin meg a játékán pötyögött. Kicsivel arrébb Amberék hármasa illegette magát félig a vízben, így róluk inkább gyorsan elfordítottam a tekintetem. Mikor már oldalra néztem, Dakota volt közvetlenül előttem túl közel hajolva úgy vigyorgott csibészien. Csak kérdőn néztem rá, mire csak egy hirtelen mozdulattal megfogta az egyik mellem.
-Hogy merészeled?-sziszegtem, majd pofonra emeltem a kezem, de ő a levegőben megállította.
-A-aa-aaa. Megállapodtunk.-vigyorgott gonoszan, majd átvetette a karját a vállamon, mire leráztam magamról.
-Én azt hittem viccelsz te állat!-pirítottam le, de ő ezzel mit sem törődve húzott magához és ugyan olyan gonoszan pimasz vigyorral belemarkolt a fenekembe. Elködösült az agyam és ökölbe szorult a kezem. Ekkor hirtelen valaki letépte rólam a szőkét. Rémülten szorítottam össze a szeme, s mikor kinyitottam, kissé tátva maradt a szám.

Castiel Dakotán ülve próbált egyet bemosni a srácnak, aki azért védekezett rendesen.
-Normálisak vagytok? Elég legyen!-kiáltottam el magam, mire a többség idefigyelt, kivétel a két fiút. Ők ugyanúgy gyopálták egymást, mire megragadtam Castiel vállát és úgy  kezdtem el lehúzni a szöszkéről. Bár nem tudom miért tettem, hiszen igazán jó érzés lett volna, ha behúzna neki egyet-kettőt.
-Eressz el!-morrant hátra a vöröske, mire kapott egyet a szájához ami szépen kifakadt. Rémülten kaptam el róla a kezem, mire ő csak lenyalta a vért, majd telibe behúzott egyet a földön fekvő srácnak mire az a szeméhez kapott.
-Maguk mit csinálnak itt?! Castiel azonnal szálljon le Dakotáról! Ha még egyszer meglátom magukat egymás közelébe repülnek!!! Mickie szerezzen jeget Castiel arcára addig Borisz maga meg beszélgessen el az unoka öccsével!-rikácsolt erre mögöttünk a diri, mire a vöröske morogva feltápászkodott a másik fiúrol és elindult a büfék felé. Rémült tekintettel pillantottam Rosa felé, aki a napszemüvege mögül figyelte az eseményeket, s mikor meglátta, hogy felé tekingetek csak elkezdett a kezével hesegetni, hogy menjek utána. Beletörődő sóhaj kíséretébe loholtam a fiú után, akit csak már a büfé asztaloknál sikerült beérnem.
-Maradj itt, én hozok valamit a szádra.-mondtam finoman, miközben önkényesen is leült az egyik asztalhoz. Eszem ágában sem lett volna most szigorodni meg kiabálni vele, hiszen voltaképpen miattam repedt szét a szája. A legközelebbi büféhez menve kértem egy pohár jeget, de kénytelenek voltak vizet is adni hozzá, így ha úgy vesszük jól is jártam.
-Lehetőleg ne mozogj.-vettem ki egy kockát a pohárból, majd finoman a sebéhez nyomtam, mitől ő kissé megrándult de harciasan tűrte.
-Nem értem, hogy miért tűröd, hogy minden állat fogdosson.-morrant rám kicsit sem kedvesen. De őszintén, mit mást is várhattam?
-Nem akartam hagyni neki.-sütöttem le a szemem, és inkább tovább nyomogattam Castiel száját az olvadó jéggel aminek hideg csepjei lassan folytak végig a karomon ezzel némiképpen engem is lehűtve.
-Akkor meg miért nem szóltál valakinek? Lysander vagy az akta kukac vagy valamelyik ikerke biztos elrabolt volna, hogy megúszd.-puffogott tovább, csillogó szürke szemeit rám meresztve. Valamiért úgy éreztem, hogy most nagyon nem akarom én ezt a beszélgetést.
-Akkor miért te segítettél nekem mégis?-néztem fel rá, már kissé bátrabban, mire ő sütötte le a szemét és fújtatva fordította el a fejé.
-Mondtam, hogy ne mozogj!-pirítottam le kissé, mire ő csak egy gyilkos szem párral ajándékozott meg. De most valahogy ez se nagyon tudott megtántorítani. Az álla alá helyeztem a tenyerem úgy fordítottam magam felé a fejét, de a szemeit ismét lesütötte. Inkább nem kérdeztem, többet erről, hiszen tudom, ha nem akarja, akkor úgy sem mondja el. Nagy kényelmemben mikor elolvadt a jég, a következőért nyúltam és közben leültem a vele szemben lévő padra így hajolgatás nélkül pontosan elértem a száját.
-Uhh, ez rendesen felszakadt.-hajoltam hozzá közelebb nézegetve a száját, mire hirtelen megragadta a csuklóm, amiből ettől kiesett a hűsítő darabka.
-Akkor te felelj nekem egy kérdésre. Miért pátyolgatsz még mindig itt úgy mint egy kis csecsemőt. Miért nem mész és pancsikolsz a francia haverjaiddal?-nézett rám szúrós tekintettel közel hajolva. Túl közel. Nagyot nyeltem, és ajkaim kissé remegni kezdett, mitől valami fény csillant meg a szemébe. Nem! Ezt nem fogom hagyni! Megmakacsolva magam álltam a tekintetét.
-Egy, benne vagy a magánszférámba. Kettő, mert ezt az utasítást kaptam. De ha nem tetszik, amit igen csak látok rajtad, akkor el is mehetek!-szűrtem ki hasonló szúrós tekintettel a fogaim között, mire az a csillogás eltűnt a szürke tekintetből és helyét egy olyan dolog vette fel, amit nem lehet megmagyarázni. Talán a kételyhez tudnám leginkább hasonlítani.
-Nincs rá szükséged!-morrant fel, majd lendületesen felállva indult el vissza a part felé. Na azt már nem! Hülye tapló! Merő indulatból fogtam meg a jéggel teli hideg vizet és lendületből öntöttem vele hátba, mire csak a meglepettségtől halkan felordított. Természetesen a part azon része akik ott voltak, mindenki felénk fordult. Lysander és Nataniel a tenyerükbe temették az arcuk úgy fogták vissza a nevetést, aminek az ikrek a földön fetrengve engedtek utat. Roaly és Viola tekintete halálra vált arccal cikáztak köztem és Castiel között aki még nekem mindig háttal állt. A vízben Amber rögtön elkezdett kifelé tiporni, hogy szegény Casticicával hogy tehettem ilyet. Aha, nekem tuti végem. Ebben meg is erősített az, mire a fiú keze ökölbe szorult, úgy fordult felém dühösen izzó tekintettel.
-Hohoho...Ezt nagyon élvezni fogom.-húzódott vér fagyasztó vigyor az arcára, mire nagyot nyeltem.
-Ne, ne, ne, neeee!-kezdtem el rohanni, de ő elkapott a derekamnál és vissza rántva nemes egyszerűséggel a vállára csapott úgy kezdett el velem a víz felé sétálni.
-Normális vagy? Tegyél le te állat!-hisztériáztam, miközben a hátát ütögettem és a lábammal kalimpáltam.
-Hmm...Egy kicsit lejjebb is vakard már meg!
-Boknál fel!
-Oké!
-Mi? Várj! Ne!-kezdek tiltakozni, mikor rájöttem mit is kívántam. De mindhiába mert az a drága lélek ilyenkor bezzeg tud engedelmeskedni és csak eldőlt az akkor már vállig érő vízben, ezzel magával rántva engem is. Próbáltam volna feljönni a víz tetejére, de ekkor valami, pontosabban valaki lehúzott. A hirtelen támadástól megijedtem, így halára vált, rémült tekintettel néztem az ekkor már vigyorgó Castiel arcába. Csak ennyi kellett neki. Ez a fazon komolyan miden áron a halálba akar vinni? De amint ezeket kigondoltam ő már fel is állt a vízben, így én is követtem. A vízből kigaloppozva a többiek a napernyők alatt már vigyorogva fogadtak minket.
-Na lehűtötted magad haver?-tette Lysander barátja vállára a kezét, mire az csak megrázta a fejét, így vörös tincseiből a víz egyenesen a másik fiúra szóródott.
-Gyerekek lenne itt egy kis probléma.-érkezett hozzánk Mr.Faraize hozzánk eléggé érdekesen kémlelve minket.-Az idegen vezetőnek a holnapi napon el kell utaznia, így kénytelenek lesztek benn lenni az iskolába. Viszont a különféle szakkörökön lesztek egész nap. Mindenki választ egy témát és abban a közegben kell lennie a egész nap.-hadarta el kínosan vakargatva a tarkóját. Persze mindenki csak nézett rá hatalmas boci szemekkel . Utána előhalászott valahonnan egy papírt és az azon lévő szakköröket kezdte el felolvasni, amit én már szinte kívülről fújtam. Az eredményt én már alapból meg tudtam volna mondani, bár szerintem magától értetődött.A sportra ment Castiel és Nataniel, és mivel valaki tolmácsra is szükség volt, így kénytelen volt Lysander is hozzájuk csatlakozni. A divat tervezőre Alexy, Rosaly és én jelentkeztünk. A rajz szakkörön volt Viola, Melody és Capucine, a táncra pedig Amberék hármasa valamint Kim. Végignézve megnyugodtam, hogy normális emberekkel leszek a holnapi napon összezárva.